Készülnek

a palántanevelő gurigák. Palánta van minden fele a lakásban (leginkább a konyhában). Szépen kikeltek az elvetett magok, szét is tűzdeltük őket műanyag poharakba és WC papír gurigákba. A padlizsán ne sikerült, ezt majd vennünk kell, de a paradicsom, a paprika gyönyörű. Minden nap körbejárjuk  megcsodáljuk őket, hogyan fejlődnek, nehogy felnyurguljanak, erőtlenek legyenek. Még pár hétig bent kellene tartani őket. 

Zöld csiga

készült vasárnap ebédre :-). Kezdjük ott, hogy szombaton elmentünk Veronikához, akinél végre megtanultam kovászos kenyeret sütni. No jó, legalább is sütöttünk együtt egy kovászos kenyeret, meg kovászos lángost, meg ropit. Kaptam tőle egy kis kovászmagot is. Az új tudástól lelkesítve másnap neki is álltam kovászos tésztából csigát sütni. Minthogy itt a tavasz (végre), nagyon kívánom a friss zöldet. A kettő együtt a zöld csigát eredményezte.
A recept a következő. 1/6 rozs, 2/6 búza, 3/6 tönköly frissen őrölve. Nem, még nem vettem malmot, viszont terménydarálót igen. Így majd meg tudjuk őrölni a terményt a tyúkoknak. Megőröltük a magokat. A liszt (kb 1 kg) közel feléhez adtam a kovászmagot és 6 deci vizet. A cserépkályha mellé húztam, ott hagytam kovászolódni. Másnap reggel hozzákevertem a liszt másik felét, és kelesztettem. Közben kint a kertben szedtem mindenféle zöldet (turbolya, rukkola, tyúkhúr). Megmostam és felaprítottam. Közben megkelt a tészta. Ekkor tettem bele a sót, átgyúrtam és egy kis ideig tovább kelesztettem. Majd két részletben téglalappá nyújtottam, kenőtollal beolajoztam (hidegen sajtol napraforgóolajjal), rászórtam a zöldeket, szórtam rá sörélesztőt, feltekertem, felszeleteltem (ahogy a csigához kell) és megint kelesztettem egy rövid ideig. Közben bekapcsoltam a sütőt. Mikor felforrósodott betettem a csigákat sülni.

Zöld csigából, kelesztett tésztával ez volt az első kísérletem. Nem rossz, de van rajta még finomítani való. Következő alkalommal (főleg ha kovászos tésztából készítem) nemcsak olajat teszek a tésztára, hanem valami olajos mag őrleményt, amitől jobban krémes lesz az állaga.

Megdöbbentő, hogy

ilyen bejegyzést már írtam...
Egyedül eszik, egyedül fésülködik, segít megteríteni, csak ez most egy másik gyerek....

Miközben a szomszédok

kertje alaposan gondozott, felásták ősszel, minden tükör simára gereblyézve, nincs sehol egy gaz sem, csak a virágoskertben árválkodik pár nárcisz, jácint..a mi kertemben tombol az élet. S miközben ők a piacon veszik a primőr retket, én már/még mindig/már megint a saját kertemből készíthetek salátát, természetesen miskulancia salátát. A miskulancia saláta, amit hétköznapokban "bummbele salátának" hívunk, tartalmaz MINDEN ehető növényt a kertből, ami épp akkor időszerű. A miskulancia salátáról és arról, hogy mi minden ehető nagyon jó összefoglalókat olvashattok a Bűvös szakács oldalán, illetve a Terebess ehető vadnövények és ehető virágok oldalakon.
Hogy most mik az összetevők nálunk? Madárbegysaláta, rukkola, petrezselyemzöldje, pitypang levél és virág, tyúkhúr, árvacsalán, pásztortáska, turbolya, ragadós galaj friss hajtásainak vége (ez még nem ragad). Annyi minden ehető van a természetben (kertben) most (is).
Sajnálom, hogy nem tudok olyan gyönyörű képeket készíteni, mint Ciripbogár :-), pedig szívesen megmutatnám nektek ezt az áradó életet, bőséget. Szeretem ezt az élettől duzzadó, mások számára talán kaotikusnak tűnő kertet. Felesleges retekért a piacra futni, ha a kertetekben nincs most ehető növény irány a természet. Őszre pedig hagyjatok meg egy kis sarkot (legalább) ahol a tyúkhúr, pásztortáska, turbolya, árvacsalán, pitypang nőhet és friss leveleket adhat nektek.

Mindig meglepődök,

amikor valaki azt mondja nekem:
-"Nem hiszek az aromaterápiában."

Vannak emberek, akik azt vallják: "Hiszem ha látom". Őket leginkább a modern tudomány eredményei tudják meggyőzni.

ÁM  egyre több tudományos munka születik az illóolajok kémiai összetételéről, hatásmechanizmusáról, alkalmazhatóságáról a humán-, állat- sőt, a növényegészségügy területén is. Innen letölthető egy nagyon jó, angol nyelvű összefoglaló.

Az emberek MÁSIK része azt mondja, hogy Ő Istenben hisz. Márpedig a gyógynövények Isten teremtményei, s hiszem, vallom, hogy Isten ajándékba küldte nekünk ezeket a gyógynövényeket, arra hogy használjuk, arra hogy segítsenek bennünket utunkon. 

Vannak akik csak hisznek. Egymásnak, maguknak, ennek a csodálatos világának...

Én is az ő szemükkel látok. 

Sajt

a mindenünk. Azt hiszem nincs az a mennyiség amit a család ne tudna megenni. Jó lenne ezt is tudni hogyan készül...és igen, sajtkészítő táborban voltunk az Élnij ó Háznál Száron. A férjem volt a tanonc, a gyerekek és én csak hátramozdítónak mentünk, meg kirándulni. Nagyon jó kis csapat verődött itt össze, többen voltak gyerekkel, ugyanúgy, mint mi. Míg a gyerekek pár felnőtt kíséretében kint játszottak, a tábor többi résztvevője sajtot (túrót, ordát és vajat) készített.

Bogi és Judit (aki mosolyog :-))

Játék a kis faházban. Tündér Ilonának és Hófehérkének levelet hozott a postás (én)

Sajtkészítés üstben 

A sajtok fűszerezése (jobb alsó sarokban Zoli keze)

Sajtprés

Mindenki be van sózva (Zoli is és a sajt is) 

Natúr sajtok

Füstölt sajtok

Mondhatom nagyon jól éreztük magunkat.

Tönkölyös kenyeret

készítettem a napokban. Írtam már, hogy sok tönkölyt használunk. Egyik kedvencem a tönkölyleves. A hétvégén is jó nagy adagot főztem. A leve gyorsan elfogyott, a lábos alján pedig maradt egy bögrényi főtt tönköly, és pár karika répa. Mi legyen vele? Kenyérkencének is készíthettem volna, de gondoltam egy nagyot, és belesütöttem a kenyérbe, a következők szerint.
0,75 kg teljes kiőrlésű tönkölylisztet kimértem, tettem bele egy kiskanál sót, egy evőkanál mézet és kb 0,5 dcl hidegen sajtolt napraforgó olajat. Felöntöttem vízzel, összekevertem. Híg tésztát kaptam. Lefedtem egy konyharuhával és egy éjszakán át pihentettem. Másnap reggel bekapcsoltam a sütőt (miután megittam a teámat), egy bögrébe tettem egy evőkanál szódabikarbónát, elkevertem egy evőkanál hideg vízzel, majd öntöttem hozzá hét evőkanál forró vizet, kevertem amíg teljesen fel nem oldódott. Kiolajoztam egy fazekat, aminek födője is van (ebben sütöm a kenyeret).
A tésztához hozzáöntöttem a főtt tönkölyt (tulajdonképpen a maradék "levest") tettem bele még 0,25 kg tönkölylisztet és nekiálltam dagasztani. Negyed óra után beleöntöttem a szódabikarbónás vizet, összedolgoztam és a kiolajozott fazékba tettem. Lefedtem és zsutty a forró sütőbe.
10 oerc után mérsékeltem a hőt, majd 45 perc után minimumra vettem, majd összesen 1,5 óra sütés után kikapcsoltam. A fazekat kivettem a sütőből, de csak 10 perc után vettem le a fedelet. Kiszedtem a kenyeret  konyharuhába csomagoltam....és reggelire már a friss kenyeret szeleteltem.

A húsvét

is elmúlt, megérkezett a nyuszika is, igaz sílécen :-)

Feldíszítettük a lakást is, bár a tavaszi nagytakarítás tavasz hiányában elmaradt. legalább is egyelőre.

Tojást is festettünk, hagymahéjjal ahogy szoktuk. A tojásra rátettünk szép leveleket, nejlonharisnyába csomagoltuk, és feltettük főni 2-3 hagymahéj társaságában.

A nyuszikának végre sikerült megszereznie azt a könyvet, amit már régóta szerettem volna a lányomnak, mégpedig Christl Vogul: Kedvenc meséim erdei tündérekről és manókról c. könyvét. Nagyon szép mesék és rajzok díszítik. 

Zoli két autót és egy autós könyvet kapott, ami csillogós, így nagyobb sikerre tett szert a lányomnál, mint a fiamnál. Az autók viszont mindkettőnek tetszenek. Az egy-egy csokinyúlról és csokitojásról nem is beszélve. 

A növényi olajok

jelentőségét az aromaterápiás kezelés során sokszor elfelejtjük hangsúlyozni. Pedig a növényi olajok maguk is terápiás tulajdonságokkal bírnak, külsőleg és belsőleg is alkalmazhatóak. A növényi olajokban esszenciális zsírsavakat találunk. Az esszenciális zsírsavak a szervezet számára nélkülözhetetlenek, ugyanakkor - mivel előállításukra a szervezet nem képes - a táplálkozással kell, hogy a szervezetbe jussanak.
Ha egy átlagembert megkérdezünk jó esetben 5-10 növényi olajat tud felsorolni, pedig rengeteg növényből sajtolnak olajat, vagy készítenek belőle macerátumot.Más-más növényi olajat kell használni láz esetén, mást erős gyulladásoknál, mást, ha az ember illóolajos "parfümöt" szeretne készíteni. Belső használatra leginkább azt javaslom, hogy salátára öntve fogyasszátok. Érdekes tapasztalás, hogy mennyire más és más a saláta íze, ha az ember ilyen vagy olyan olajat önt rá.
A növényi olajokról sok mindent megtudhattok itt és itt.

Ismét

nekiálltunk a palántanevelésnek. A konyhámban egymás mellett sorakoznak a balkonládák az elvetett magokkal (paradicsom, paprika, padlizsán, zeller, és pár virág magja). A karalábét még nem vetettük el, emlékeim szerint az nagyon  gyorsan kel.
A magokat több helyről szereztük be:
- egy ír webboltból rendeltünk dalmátvirágot, és kaptunk pár paradicsommagot is :-)
- helyi gazdabolt
- Tápiószelei génbank (egyelőre nem érkezett meg, de rendeltünk)
- Grósz Tamás kertészetéből

A magokat elültetése előtt alaposan áttanulmányoztuk Il kertjénél leírtakat, és sok mindenben hasonlóan jártunk el.
Virágföldet vettünk és kevertük a házi szépen érett, átszitált komposztunkkal, körülbelül fele-fele arányban. A virágföldet már előző nap behoztuk, hogy jól felmelegedjen. A balkonládákba tettük a földet, belocsoltuk, hogy tömörödjön. Két csíkot húztunk a földbe, nem túl mélyet, olyan 1 cm mélységben és egymástól cc 1 cm távolságra elvetettük a magokat. No jó, de itt jön a Barbatrükk. A magokat előtte "becsáváztuk". Egy kis pohárba tettük a magokat, és öntöttünk rá egy kevés vizet. A vízbe tettünk kb 1 kiskanál tejet, melybe előzőleg 1-1 csepp teafa és vadlevendula illóolajat tettem. Mindkettő nagyon jó antibakretiális és antifungális tulajdonságokkal bír. Reméljük ezzel elkerüljük a gyakran fellépő palántadőlést. Igen ám, csak a megduzzadt magokat nem olyan egyszerű vetni. Ehhez azt találtuk ki, hogy a magokról leöntöttük a "csávázólevet", majd fogpiszkálóval spatulára szedtük fel őket egymástól kb egy cm-re. A spatuláról pedig fogpiszkálóval lökdöstük a talajra.

A magokat végül fél centiméter vastagon földdel fedtük be, tömörítettük, öntöztük. A ládák talajába a beleszúrtunk pár gerezd fokhagymát.Az egészet végül frissen tartó fóliával fedtük le (nem zártuk le teljesen), hogy jobban párás maradjon. Mikor megjelentek az első palánták levettük a ládákról a fóliát.

Az öntözéssel mindig gondjaink voltak. Az idén erre jobban oda kell figyelünk, hogy elég meleg legyen a víz és ne legyen túl magas az ásványi anyag tartalma. Az öntözéshez egy környékbeli forrás vizét tervezem használni. Az is hibánk lehetett, hogy nem volt elég meleg a víz. Az előző honlapon 30 fokos vizet javasolnak.
A palántákat egyszer fokhagymás áztatmánnyal is be fogom öntözni, had erősödjenek, és így kisebb a palántadőlés veszélye.
A fokhagymás áztatmányhoz 1 liter vízbe teszek 5-6 gerezd fokhagymát és egy éjszakán át ázni hagyom.

Zen kenyér

recepteket találtam a Terebess oldalon. Vegyes gabonából és pillangósok magjából készített lisztet használnak minden esetben.  Ez adta az ötletet további kísérletezésre. Mákdarálón megőröltem egy bögre lencsét (hagyományos barna lencsét). Hozzákevertem 3 bögre frissen őrölt tönkölylisztet. Tettem bele egy kanál sót, felöntöttem annyi vízzel, hogy lágy, jól dagasztható tésztát kapjak. Hagytam pihenni egy órát, majd hozzákevertem kb. 1 dcl hidegen sajtolt napraforgóolajat. Alaposan kidagasztottam. Egy bögrébe tettem egy kiskanál természetes szódabikarbónát, elkevertem egy evőkanál hideg vízzel, majd öntöttem hozzá, kb 7 evőkanál forró vizet. Ezt hozzákevertem a tésztához, és jól elkevertem.
Egy tepszit alaposan kiolajoztam, a fenti tésztát vékonyra kihúzva beletettem a tepszibe és kisütöttem.

Csodálatos

hétvége áll mögöttünk. Miközben pénteken még aggódva néztük a nagy pelyhekben hulló havat, figyeltük a tomboló szelet, a lehetetlenül magas hókupacokat, hallgattuk a híreket, szombaton elmentünk kirándulni és tanulni a Szentendrei-szigetre, Horányba, Tünde anyó nyitott portájára.

Vonattal indultunk, pesti átszállás után a Göd-Vác vasútvonalon Alsógöd állomáson szálltunk le, és indultunk megkeresni a révet. Utunkba akadt egy cukrászda, ahol szombatonként csak 100 Ft a krémes. Nekünk sem kellett több, betértünk, s mind a négyen nagy élvezettel ettük meg a krémeseinket (felnőtteknek kettő, gyerekeknek egy). Krémesezés után folytattuk utunkat a rév felé. A Duna parton volt egy kis játszótér, csúszdával, hintával, mászókával. Judit rögtön birtokba is vette. Tehette, hisz rajta kívül nem volt ott senki. Zoli fiammal pedig az úszkáló és sápogó vadkacsákat néztük. Tetszettek neki ezek a furcsa totyogó, színes madarak. Aztán megérkezett a hajó! A gyerekek még sosem utaztak hajón. Ez is nagy élmény volt. Körülöttünk mindenütt a víz, de mi mégis szárazon átérünk. A túloldalon már várt ránk Tünde és Pali.

Tünde anyó bemutatta a kertet, hogyan gyűjtik a vizet, milyen növényeket termesztenek, hogyan szárítja a gyűjtött növényeket, hol vannak a maráretetők. Míg mi a kertet néztük, Judit lányom megismerkedett Marci cicával is, akinek fájt a lába. Megnéztük a fonott kosarakat. Láttam a férjem arcán, hogy kattognak a kerekei, nézi, figyeli, tanulja más hogy fon, mit és hogyan alkot.

A házuk kis tündérlak, tele szép tárgyakkal, meleg textilekkel, izgalmatos helyekkel. A lányom találtam meg a legizgalmatosabb helyet, mégpedig egy gyerekszobát csupa fiús játékkal :-)

Tünde anyó és a férjem nekiálltak házi sört főzni. Zoli (férjem) már nagyon várta, hogy megtanulhassa s a saját főzött sörét ihassa, ezzel kínálhassa meg vendégeinket. Míg a sör főtt beszélgettünk (előtte azért megkóstoltunk jófajta házipálinkát). Mindenről. Életről, nehézségekről, kihívásokról, reményről, de leginkább terveinkről és a hitről ami hajt bennünket.

Beszélgetés közben Tünde anyó megterítette az asztalt és megrakta minden jóval. Valódi gyümölcsteával (amihez az alapanyagokat ő gyűjti és szárítja), mézzel, spenótos kenyérkencével, mangalicaszalonnával, lila hagymával, almával, friss kenyérrel. Az útra hoztunk magunkkal két fajta kenyérlángost, ezt mi is az asztalra tettük, s jóízűen megebédeltünk.

Ebéd után megkóstoltuk azt a bizonyos házi sört. Íze elsőre szokatlan (nekem). Aztán ahogy kortyolgattam úgy éreztem meg benne egyre jobban az egyszerűséget és a tisztaságot. Igen, talán úgy is fogalmazhatok, hogy nemes egyszerűséget. Szerettem. Egyébként még pár nap, s a mi házi sörünk is kész :-)

Estig maradtunk. Késő volt már amikor visszaindultunk. Tünde anyó még a kezembe csúsztatott egy kis papírzacskót, benne valami meglepetéssel.

Este a Duna parton láttunk egy nyestet. Még sosem láttam igazi, élő nyestet. Valószínű inni ment a folyóhoz, de gyorsan el is tűnt a szemünk elől.
Beültünk a hajóba, vonat, átszállás, majd hazaérkezés.

Estére fáradtak voltunk, de mégis élménnyel telin, feltöltődve tértünk aludni.

Valami ilyen volt ez a kirándulás.

A turbolyát

pár évvel ezelőtt ismertem meg, és kezdtem használni a konyhámban. Az Erdőkóstoló blogon olvastam egy tavaszi gazlevest, innen származott az ötlet.
Elindultak a tavaszi munkálatok a kertben, itt-ott találunk még egy-egy elmaradt csicsókát, frissen hajtó hagymát, feketegyökeret, s nem mellesleg tyúkhúrt és turbolyát.
A leves receptje pedig a következő:
Olajon megpirítottam egy répát, egy csicsókát és pár feketegyökeret. Hogy jobban levet engedjenek rögtön sóztam is. Amikor a répa már puha volt, rátettem egy marék tyúkhúrt és egy marék turbolyát. Mikor a zöldek összeestek, felöntöttem egy kevés leveslével (tönkölybúza leves). Felforraltam, majd botmixerrel pépesítettem. Öntöttem hozza annyi levet, amennyi levest szerettem volna, felforraltam és tálaltam. Meglepetésemre mindenki szerette.

Kosárfonás

a férjem új vagy (legújabb?) elfoglaltsága.
A szomszéd községben Székely Éva, ki egyébként a Hagyományok Házában is oktat,  tart egy rövidebb kosárfonó tanfolyamot. Erre jelentkezett nagy lelkesen. Az egyetem alatt elmentem én is egy kosárfonó szakkörre, de míg mindenki más kosarat font, én valami XXI. századi (pedig akkor még nem is volt itt a XXI. század!) absztrakt tárgyat, amit akár kosárnak is lehetett nézni. Mindenesetre azért lehetett beletenni valamit. No, szerencsére a férjem azért ennél ügyesebb. Első alkalommal, amikor még csak az ismerkedési est volt egy fonott szappantartóval jött haza. Nagyon megörültem, mert egy khm.. ócska műanyag szappantartóm volt. Ment is a kukába a műanyag (szigorúan szelektíven), és helyére került a gyönyörű vessző.

Következő munkája egy pogácsakínáló kosár volt, amit én most kenyérkosárnak használok, minthogy azom sem volt.

Most készül egy közepes méretű gazdasági kosár, egy tálalókosár (remélem ez a hivatalos neve) és egy fedeles gyümölcsöskosár. Nem lehet okom panaszra el leszek látva szebbnél szebb kosarakkal :-)

gazdasági kosár 

kínáló kosár

gyümölcsös kosá

Persze nem hagy a kíváncsiság, nézegettem a neten, hogy milyen gyönyörű játékokat lehet vesszőből készíteni. Igazi kis játékházakat, tele titokkal, vagy lámpát. Jól is jönne egy a konyhámba ;-)

Dominique Baudoux

a College International de'Aromatherapie igazgatója tartott két napos továbbképzést a PanArom Aromaterapeuta Intézet III. Nemzetközi Továbbképzési szemináriumán.
Minden elismerésem az előadónak, szervezőknek, a tolmácsnak.
Szeretem ezt az iskolát. Mély és mégis használható tudást ad át. Emberileg és szakmailag is igaz értékeket nyújtanak.
Ha valaki azon töri a fejét, hogy jobban megismeri az illóolajokat, javaslom nekik ezt az iskolát. Ha az iskola vezetőjéről Adrienne Fellerről szeretnétek többet megtudni, olvassátok személyes blogját.

Érzem

a tavaszt az ereimben. tervezek, szervezek, reménnyel és ígéretekkel  teli vagyok, mint a tavasz maga. Takarítok, álmodozom  lakról, ami még mindig csak vágy-lak. Hogy milyen legyen? Kicsit játékos, kicsit romantikus, nagyon vidám, sok legyen benne a textil. Legyen hozzá nagy kert, sok gyönyörű virággal. Legyen benne gyerekzsivaj, nagy konyha, nagy, szépen terített asztallal. Az asztalon süti, mondjuk ilyen, a vázában virág.
A falak néhol legyenek vakolatlanok, kőből vagy téglából. Legyen egy kicsit rusztikus, egy kicsit kopottas. Legyen benne egy kényelmes olvasófotel, puha, meleg takaróval. (A manóba, már megint idetelepedett a macska!) Sok legyen benne a fény. Inkább vidéki stílusú legyen, mint városias. A metlachil lapokkal burkolt  folyosón egy kis asztal, egy kis ládás pad, rajta párnák. A fogas rusztikus, szinte csak egy deszka, rajta érdekes akasztók, mondjuk ilyenek.

Most ilyen kedvem van. Délután veszek egy törpeíriszt a folyosón az asztalra.
Hogy most mi díszíti a folyosómat? Egy cseréptálban tál víz (Vízkereszt-január 6-án tettem ki, a vizek ébredésének napján), egy puszpángág (Sebestyén napja- jan 20 a fák ébredésének napja), egy velencei üvegbéka (Elek napja- febr 11, a néphagyomány szerint ekkor ébrednek a kétéltűek, hüllők), egy üvegmadár (Bálint napja-február 14-a néphagyomány szerint ekkor kezdenek fészket rakni a madarak) és pár horgolt szív. Egy kis szín kell még, egy törpeírisz tökéletes lesz :-)

Szeretem

a leveseket. Főleg télen, hideg időben. Egy tányér forró leves átmelegíti minden porcikámat. Igen, érzem én is a tavasz közeledtét, várom is nagyon, de hétvégén még egy igazi téli levest készítettem, mégpedig babos tönkölylevest.
Negyed kiló babot beáztattam éjszakára. Másnap leöntöttem az áztatóvizet és nekiálltam elkészíteni a levest.  Egy bögre tönkölyt megmostam, szárazra pirítottam egy fazékban, majd rátettem a babot. Felöntöttem vízzel, tettem bele sót. Mikor felforrt, sőt egy ideje főtt is már beletettem a zöldségeket. Répát, zellert, zöldséget (fehérrépát), hagymát, fokhagymát. A levesbe öntöttem egy kupica hidegen sajtolt olajat. Azt tapasztaltam, hogy a leves ízét nagyban meghatározza, hogy mikor kerül bele az olaj. Az én ízlésemnek az felel meg, ha akkor öntöm bele, mikor a zöldségek olyan háromnegyed részben megfőttek (vagyis majdnem a végén).

A legfinomabb

kenyérkence.

Egy-egy egység (bögre) a következőkből: hántolt kendermag, hántolatlan kendermag, dió, pirított szezámmag. Kézi mákdarálón megőröltem. Kevertem bele egy kis fej vöröshagymát, egy apróra reszelt sárgarépát, egy negyed apróra reszelt zellert, törtem bele fokhagymát. Fűszereztem sóval, borssal, pirospaprikával és egy kis curryvel. Öntöttem hozzá annyi vizet, hogy kenhető, és annyi olajat, (hidegen sajtolt napraforgó) hogy krémes legyen. Nagyon finom!l

Farsangoltunk

és nagyon jól éreztük magunkat. Volt jelmez (pillangó), 

verseny, játék, süti, tánc, móka, kacagás.

Az oroszlán csapat tagjai voltunk, és a második helyen végeztünk Jutalmunk a közösségi élményen túl, egy-egy csokiszelet.

Belátom a jelmez nem túl, nem túl ...khm...munkás, de ennyi tellett tőlem. Aki ismer tudja nincs túl nagy kézügyességem, ezen felül elég későn szóltak, hogy jelmezes megjelenésre számítanak. :-)

Elindult

és nincs aki megállítsa :-).

Figyeljétek meg, mennyire tudja, hogy mire való a fejlámpa. Az hiszem, a következő években minden műszaki cikket kellőképpen megszerel...

Mákunk

lesz? Majd látjuk. Mindenesetre elvetettük a mákot még januárban. Mint már írtam, szeretnénk a kertünket az erdőkert (permakultúrás kert) elvei alapján kialakítani, rendben tartani. Ehhez ősszel több zsák levet hoztunk a kertbe, és takartuk le a talajt. Az avarréteg szépen összeesett. Ebbe a rétegbe húztuk ki kapával a mák sorát, és vetettük a mákot a talajba. Majd elmondom mi lesz belőle. Még egy érdekesség. Amit vetettünk az félvad mák! 

Nemvárt módon kihajtott az egyik vadrózsa bokrunk. Döbbenet volt számomra meglátni a leveles hajtást. 

Közben nézem a salátának-valót a kertben. Vetettünk madárbegy salátát még ősszel, egész télen legelésztünk belőle. Az áttelelő salátám is ígéretes. A rukkolát megviselte a tél, de azért még találtam ehető leveleket. Miközben keresgéltem megláttam egy pitypang tőrózsát. ..és IGEN! MOST kell pitypanglevelet szedni és enni. Eddig minden évben lekéstem róla. Már akkor jutott eszembe, hogy meg akartam kóstolni  amikor már virágzott és keserű volt. De most! Most még nagyon finom!!!

Az emberi

munka értékének növekedését jósolják sokan. Nagyobb értéke lesz mindannak, amit az ember nem géppel csinál, készít. Amióta megvettük kis házunkat, a férjemet azzal khm...fárasztom, hogy nem engedem, hogy gépi fűnyíróval vágja a füvet. Sarlózza. Nekiláttam én is, de elzavart, hogy rossz nézni, mert még levágom az ujjam, vagy a hátamon lévő gyerekkel történik valami. Szóval, én nem sarlózom a füvet.
Pár hónappal ezelőtt tönkrement a porszívóm. Először nem nagyon tudtam elképzelni, hogy hogyan fogok porszívó nélkül rendet tartani, de aztán elővettem a kis söprűt, a lapátot...és megy! Rend van és tisztaság. Semmivel nem fárasztóbb, körülményesebb, mint a porszívó.

Telik

az idő, és jó, hogy nem csak múlik. Januárban visszamentem dolgozni, a férjem GyED-en van. Most szabadságomat töltöm itthon. Nagy élmény. Mind a négyen itthon vagyunk, együtt. Ilyen még sosem volt, és nem is tudom lesz-e még. Hat hét az életünkből, amikor egyikünk sem rohan a munkahelyére, gyerek nem jár óvodába, iskolába. Együtt vagyunk, együtt élünk. Dolgozunk, főzünk, kirándulunk, csavargunk, játszunk. Jut idő mindenre. Most VAN idő. Nem tudom egyébként hova tűnik....
Főztünk galagonya lekvárt, hógolyóztunk, sütöttünk fánkot. Férjem beiratkozott egy kosárfonó tanfolyamra, és horgolótanfolyamra járok. Holnap a Fonóba megyünk táncházba. Szerintetek jól érzem magam? ;-)