Érzem

a tavaszt az ereimben. tervezek, szervezek, reménnyel és ígéretekkel  teli vagyok, mint a tavasz maga. Takarítok, álmodozom  lakról, ami még mindig csak vágy-lak. Hogy milyen legyen? Kicsit játékos, kicsit romantikus, nagyon vidám, sok legyen benne a textil. Legyen hozzá nagy kert, sok gyönyörű virággal. Legyen benne gyerekzsivaj, nagy konyha, nagy, szépen terített asztallal. Az asztalon süti, mondjuk ilyen, a vázában virág.
A falak néhol legyenek vakolatlanok, kőből vagy téglából. Legyen egy kicsit rusztikus, egy kicsit kopottas. Legyen benne egy kényelmes olvasófotel, puha, meleg takaróval. (A manóba, már megint idetelepedett a macska!) Sok legyen benne a fény. Inkább vidéki stílusú legyen, mint városias. A metlachil lapokkal burkolt  folyosón egy kis asztal, egy kis ládás pad, rajta párnák. A fogas rusztikus, szinte csak egy deszka, rajta érdekes akasztók, mondjuk ilyenek.

Most ilyen kedvem van. Délután veszek egy törpeíriszt a folyosón az asztalra.
Hogy most mi díszíti a folyosómat? Egy cseréptálban tál víz (Vízkereszt-január 6-án tettem ki, a vizek ébredésének napján), egy puszpángág (Sebestyén napja- jan 20 a fák ébredésének napja), egy velencei üvegbéka (Elek napja- febr 11, a néphagyomány szerint ekkor ébrednek a kétéltűek, hüllők), egy üvegmadár (Bálint napja-február 14-a néphagyomány szerint ekkor kezdenek fészket rakni a madarak) és pár horgolt szív. Egy kis szín kell még, egy törpeírisz tökéletes lesz :-)