2010. május 31., hétfő

Főállású angyalok

programot indított el a Vodafone. Az idén három angyal munkáját segíti a Vodafone azzal, hogy a foglalkoztatásuk kapcsán felmerülő költségeket a Vodafone állja. A főállású angyalok non-profit szervezetek munkáját segíthetik, egyengethetik útjukat.

Biztos számos angyaljelölt van már aki támogatásra érdemes, s néha nehéz dönteni (miont az adó 1% esetében). Most számomra az alábbi két angyaljelölt munkássága testesíti meg az, ami foglakoztat, amit én személy szerint támogatok.

Az egyik angyal a hordozás népszerűsítését támogatná. Blogja itt olvasható, szavazni itt lehet rá.
A másik angyal a Születés Hete országos rendezvénysorozat megszervezésében segítene. A születés hete honlap itt olvasható, szavazni itt lehet rá.

Olyan jó nézni,

ahogy mélyen elmerül abban amit éppen csinál.





Van már rajzunk ruhán, ágyneműn, a szönyegen, az íróasztalon, a falon. No meg egy kevés a papíron.
Erről mindig Márta egyik régebbi bejegyzése jut eszembe, hogy milyen jó, hogy csak annyi pénzünk van, hogy nem tudunk magunknak olyan fényűző dolgokat venni, amit nagyon kellene félteni a gyerektől. Így valóban igaz lesz az, hogy a tárgyak vannak értünk és nem fordítva. Hányan dicsekedhettek extra mintás szönyeggel?!
:-)

2010. május 15., szombat

Terítsünk meg!


Vegyük ki a szekrényből,


vigyük el az asztalig,

majd igazítsuk meg a tányérokat.

No kérem, így kell megteríteni!

Judit

sokáig félt a kutyáktól. Nem, ez nem elég pontos. Nem a félelem a jó szó. A kutyákat akkor szerette, pontosabban azokat a kutyákat szerette, akik képesek voltak mindenféle érdeklődés, hirtelen mozdulat nélkül a lábához telepedni, és tűrni, hogy a lány belülről is meg szeretné őket vizsgálni.
Zavarta az érdeklődő szimatolás, a felé irányuló gyorsabb mozgás. Ha kutyát látott (beleértve a saját kutyáinkat is), amelyik elindult felé, rögtön felkéredzkedett a karomba.
Bezzeg most!
Suba nagyobb termete, állandóan szimataoló orra, és "puszit" adó hajlama, valamint annak ellenére, hogy ha elmegy a lány mellett ez utóbbi valószínű feldől,


Suba kutya
valamint
Panni kutyánk, aki türelmesebb, behúzodik a buxus alá, ahová a lány gyakran követi és ott símogatja, nyúlkál a szájába, érdeklődve nézi fogait és nyelvét lányunk kedvence lett (szép barokk körmondat).



Panni a buxus alatt


A játék Subával egyre élénkebb, egyre hevesebb. Szaladgálnak, a dlány bősz erővel dögönyözi, húzza-nyúzza.


Zoli vett a kutyának egy labdát (hátha felhagy a hátsó rendszámtábla-tartó megrágásával és tönkretételével, de tévedett). Ezt a labdát szokta Judit és a kutya mindenüvé hurcolászni, egymástól elvenni, szinte évődni.


Egyébként, ezeket a cseppet sem jó minőségű képeket nagyon nehéz volt elkészíteni, mert mind a lány, mind a kutya kiemelt érdeklődést mutatott a fényképezőgép iránt.

Anya, mutasd a babát!

2010. május 10., hétfő

Megnyertem

a Galgaparti mesék mesemondó versenyt felnőtt mesemondó kategóriában.
Polgár Jutka, Nemrest király c. mesekönyve volt a jutalmam!

Jó játék volt!

A verseny reggelén a kertben próbáltam. Hangsúlyoztam, hangosan beszéltem, olyan igaziból mondtam a mesét. Mikor felnéztem megpillantottam a szomszéd Józsi bácsit. Nem tudom érzékletesen leírni azt az arckifejezést...

Egyébként, felnőtt kategóriában hárman indultunk.
Talán, mert a felnőttek elfelejtik milyen jó mesét mondani, milyen jó mesét hallgatni.
Erről eszembe jutott Eszterlánc bejegyzése a buborékfújásról.

2010. május 9., vasárnap

Mozgalmas hét

áll mögöttünk.

Szerdán Isaszegen voltunk a születés hete fesztivál keretében. Az érdeklődő anyukáknak meséltünk a hordozásról kötöttünk rájuk kölesbabát, élő gyereket Krisztivel.

Egyébként én is hordozási tanácsadó vagyok, csak még lusta (?) voltam elküldeni Áginak a címem, hogy tegye fel a hordozó honlapjára.

Csütörtökön meg pénteken Bagon tartottuk meg a születés hete fesztivált. Itt én is a szervezők között voltam, ahogy mondani szoktam, a minden lében kanál anyuka szerepét töltöttem be. Gyertek menjünk, legyen ez, csináljuk ezt, csináljuk azt.

A kultúrház előtti park Bagon.

Csütörtökön inkább gyakorlati(as) témákat beszéltünk át, pénteken inkább születés, gyermekvárás, gyermeknevelés lelki oldalait elemeztük.

A tervezett előadások inkább kötetlen beszélgetésekbe fordultak át.
Jó volt, hogy mindenki oldottan tudott hozzászólni a témákhoz, jó volt, hogy mindenki természetesen tudott viselkedni, hogy mi a beszélgetések közben szoptattunk, míg a gyerekek játék közben szopiztak :-)

Beszélgetés

A bagi óvónők vezetésével játszóházat is volt. Mondanom sem kell, a gyerekek nagyon élvezték! Volt ott mini mászóka, játékszönyeg, rengeteg kocka, autó, baba. A lányom kedvencei a babák voltak, a valódi és a játékbabák egyaránt. Ha lát (vagy akár csak meghall egy babahangot), hihetetlen hangerővel kiáltja, hogy: BABA!



Játszóház

Örültünk, hogy nemcsak anyukák, de nagymamák és apukák is voltak!

Nagymamák a születés hetén


Kialakítottunk egy siratószobát is. Mert bármennyire fájdalmas, néha üresen marad (lesz) a bölcső. Voltunk ott többen, akiknek vannak ilyen élményei. Fontosnak tartom, hogy erről beszéljünk, hiszen a halál épp úgy része az életnek, mint a születés. Ugyanolyan (ha nem erősebb) misztikum, elidegenedés veszi körül a halált mint a születést. Napjainkban mindkettő idegen környezetben, a szeretteinktől távol zajlik, nincsenek meg azok a rítusok amelyek régen elfogadhatóvá, emberivé, ismertté tették őket. Nagyon tartalmas beszélgetések születtek.

A siratószoba

A rendezvény után kaptunk hideget is, meleget is. Mégis, nagyon örülök, hogy megrendeztük, hogy eljutottunk az emberekhez, hogy megismerkedtem sok hasonlóan és másként gondolkodó anyukával, hogy ott voltak a nagymamák is, hogy gondolatokat osztottunk meg egymással, hogy felmerült az igény, hogy rendezzünk állandó beszélgetős klubot, hogy részese lehettem ennek...

2010. május 6., csütörtök

Kísér(t)


engem ez a nemezelés. Pedig, nem vagyok egy kétkezi emeber. Egy nemezelő táborról kaptam értesítést, és közvetett meghívót. Ezt továbbítanám felétek.

2010. május 4., kedd

Galgaparti mesék

címmel, mesemondó és helytörténeti vetélkedő lesz Bagon, május 8-án, szombaton.
A programról részleteket itt olvashatóak.
A mesemondó vetélkedőbe beneveztem én is, egy vajdasági népmesével. A népmesét Penavin Olga gyűjtötte Hertelendifalván, én a Szélördög c népmesegyűjteményében olvatam.
A címe:Sejhaj

2010. május 3., hétfő

A környékünkön, a domboldalon

nyílnak a sármák.

ernyős sárma

kónya sárma

Szépek.

Orgona ága, barackfa virága

Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára,
illatosan!

Zúgja az erdő, susogja a szellő.
Üzenik az ágak, lombok:
légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!

Napok óta ezt a dalt énekeltem. Vasárnap eljött anyák napja. Elmentünk a templomba, ahogy sokszor, mikor Judit is úgy ébred. Nagyon szép volt a mise. A gyeremekek dalokat, verseket mondtak, és kis ajándékokat adtak át az édesanyjuknak. A prédikáció is az anyák napjáról szólt. Tényleg szívmelengető volt. Hazafelé jövet szedtünk pár orgonaágat.

Remélem jövőre már én is kapok olyan értékes kincseket, mint Eszterlanc.

2010. május 2., vasárnap

Rostélyosoztunk,

ahogy mindig is május 1-én. Most nem Palicson az erdőben (hagyományosan ilyenkor tele van az erdő rostélyost és bográcsost készítő emberekkel) készítettük, vagy nem vettünk egyet a tó menti vásárban (hagyományosan Palicson ilyenkor nagy a fešta (olvasd festa-fesztivál) van. Nagy a tömeg, vursli, mindenféle portéka, és ott a tó (az a bizonyos, amelyről Kosztolányi a "Mi van még itt" c. versében is írt).


E helyett kiültünk a kertünkbe, kihoztuk a fonott székeket, és láblógatva forgattuk a húst, a krumplit a rostélyon a tárcsán. Judit közben körülöttünk téblábolt. Megnézett mindent (faszenet), meghempergett a homokba, játszott a kutyákkal, szóval tetemes mennyiségű panírt magára szedett. A képek sajnos nem adják vissza azt a koszmennyiséget és minőséget ami a lányomon volt.



A lényeg mégis az, hogy nagyon jól éreztük magunkat.