Tönkölygombóc

ami testet öltött. Mindig bajban vagyok a tönköllyel, mit készítsek belőle a tönkölylevesen kívül, amiről, már írtam. Gondoltam egy nagyot és arra vetemedtem, hogy kipróbáljak valami újat, még nem létezőt.
Főztem egy bögre tönkölyt, húsdaráló ledaráltam. Tettem bele egy fej olajon pirított hagymát, apróra vágott savanyú káposztát, sót. Gombócokat formáltam a masszából, s mint a húsgombócokat egy fazékba raktam azokat, egymás mellé szépen sorakozva. Felöntöttem vízzel, fűszerként sót, babérlevelet, kaprot és egy kevés római köményt használtam. Feltettem főni. Mikor rotyogni kezdett kukoricakeményítővel sűrítettem. Nagyon finom lett!!!

Fény gyúlt

a tökfej agyában is.

Erre tanít...Gyújts fényt a saját fejedben is :-)

Gyertyamártás

Nyugalom, meleg, finom méhviasz illat...

Kimegyünk a kereszthez emlékezni. Meggyógyultjuk a gyertyákat.

Pár pillanat csend.
Anya menjünk már!
Menjünk...

Most gyűjtsd a fényt

Magas hegyekre menj.
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.

(Áprily Lajos: Ködös évszak előtt)

Készülnek

a palántanevelő gurigák. Palánta van minden fele a lakásban (leginkább a konyhában). Szépen kikeltek az elvetett magok, szét is tűzdeltük őket műanyag poharakba és WC papír gurigákba. A padlizsán ne sikerült, ezt majd vennünk kell, de a paradicsom, a paprika gyönyörű. Minden nap körbejárjuk  megcsodáljuk őket, hogyan fejlődnek, nehogy felnyurguljanak, erőtlenek legyenek. Még pár hétig bent kellene tartani őket. 

Zöld csiga

készült vasárnap ebédre :-). Kezdjük ott, hogy szombaton elmentünk Veronikához, akinél végre megtanultam kovászos kenyeret sütni. No jó, legalább is sütöttünk együtt egy kovászos kenyeret, meg kovászos lángost, meg ropit. Kaptam tőle egy kis kovászmagot is. Az új tudástól lelkesítve másnap neki is álltam kovászos tésztából csigát sütni. Minthogy itt a tavasz (végre), nagyon kívánom a friss zöldet. A kettő együtt a zöld csigát eredményezte.
A recept a következő. 1/6 rozs, 2/6 búza, 3/6 tönköly frissen őrölve. Nem, még nem vettem malmot, viszont terménydarálót igen. Így majd meg tudjuk őrölni a terményt a tyúkoknak. Megőröltük a magokat. A liszt (kb 1 kg) közel feléhez adtam a kovászmagot és 6 deci vizet. A cserépkályha mellé húztam, ott hagytam kovászolódni. Másnap reggel hozzákevertem a liszt másik felét, és kelesztettem. Közben kint a kertben szedtem mindenféle zöldet (turbolya, rukkola, tyúkhúr). Megmostam és felaprítottam. Közben megkelt a tészta. Ekkor tettem bele a sót, átgyúrtam és egy kis ideig tovább kelesztettem. Majd két részletben téglalappá nyújtottam, kenőtollal beolajoztam (hidegen sajtol napraforgóolajjal), rászórtam a zöldeket, szórtam rá sörélesztőt, feltekertem, felszeleteltem (ahogy a csigához kell) és megint kelesztettem egy rövid ideig. Közben bekapcsoltam a sütőt. Mikor felforrósodott betettem a csigákat sülni.

Zöld csigából, kelesztett tésztával ez volt az első kísérletem. Nem rossz, de van rajta még finomítani való. Következő alkalommal (főleg ha kovászos tésztából készítem) nemcsak olajat teszek a tésztára, hanem valami olajos mag őrleményt, amitől jobban krémes lesz az állaga.

Megdöbbentő, hogy

ilyen bejegyzést már írtam...
Egyedül eszik, egyedül fésülködik, segít megteríteni, csak ez most egy másik gyerek....