2011. december 9., péntek

Együttalvás







minden mennyiségben...
(a képeken azért nem vagyunk soha négyen, mert ugye valaki fényképezett)
Nagyon sok hasznos információ található az együtt alvás jelentőségéről az http://egyuttalvas.blogspot.com/ oldalon.

2011. december 4., vasárnap

Napok

óta, vagy már lassan egy hete próbálom meghorgolni ezt a kis hópihét, (meg szeretném ezt a csillagot is) de valami mindig megakadályoz.
Vagy a fiam ébred fel, vagy a lányom akar megtanulni horgolni. Ilyenkor persze abbamarad minden, és egymással foglalkozunk.


2011. október 10., hétfő

Az utóbbi

hétvégék a szőlőlekvár befőzéséről szóltak. Van olyan macerás, mint a csipkebogyólekvár az biztos. A szőlőt lebogyózzuk, megmossuk, kifejtjük. A szőlő húsát és magját feltesszük főni, kipasszírozzuk. A szőlőhúshoz hozzáöntjük a héját és készre főzzük. Nem teszünk bele semmi fűszert, sem cukrot, sem zselésítőt, sem tartósítószert, sem semmit. Ha az üvegek jól vannak elmosva, és a lapka is jól zár, nem romlik meg. Az idei szőlő, és így a lekvár is mézédes....
Ha már befőzés, találtam egy jó befőzős blogot.


2011. október 6., csütörtök

Megszületett

Zoltán fiunk!
Augusztus 16-án, a vártnál 6 héttel korábban, de minden probléma nélkül, 2370 g-al és 48 cm-vel. A kórházból viszont 45 cm-vel jöttünk ki. Jó hogy nem maradtunk tovább, mert még elfogyott volna!

Születéstörténet olvasható a mamami.hu-n.



Ezek még a pár napos korában készült fényképek

Jelentem jól vagyunk, pörögnek a napjaink, élvezem a kétgyerekes anyuka létet :-)
Majd jelentkezem, szándékom szerint most már gyakrabban.

2011. július 20., szerda

Kis

felfedezőm. 
A múlt héten Szárazdon voltunk Nóra barátnőmnél. Nagyon jól éreztük magunkat! Szabad élet, szabad szaladgálás, szabadság. Tetszett ahogy a lányom mezítláb járkált, még az után is, hogy belelépett egy kis növénydarabba, amit tűvel szedtünk ki, ahogy kirohant a nyári-almafához, hogy most ezt az almát szeretné megenni, s miután lemostuk róla  a port körberágta, a lyukakat , ütéseket gondosan kikerülte, és szaladt a következő almáért. 
Tetszett ahogy teljesen természetesen nyúzta a kutyákat, macskákat, ahogy a Kapos parton végigvezetett egy egész kukoricatáblán, azzal, hogy van még pár szál kukorica. Amikor várandós voltam vele sok kukoricatáblát felvételeztünk. Lehet innen ez a megfejthetetlen vonzódás a kukoricához?







A képeket Nóra barátném készítette.

2011. július 9., szombat

Ismét

receptdömping.
Bár amennyi cetli fogy az asztalomról, ugyanannyi szaporodik. Ebben a bejegyzésben aztán igazán mindenféle ételről írni fogok, amelyeket kipróbáltunk és finomnak találtunk.
A gabonahurkát még télen készítettem. Miután a hurkakrém kész lett, pucoltam hozzá krumplit, és tepsziben (tudom, hogy Magyarországon leginkább tepsinek mondják, de minthogy én így tanultam, maradok ennél) mindkettőt együtt kisütöttem. Savanyúsággal ettük.
Többször készítettem sült mézes répát bulgurral. Ezt a receptet a malac nem ebéd blogon találtam. Szeretem ezt az oldalt, mert gyorsan elkészíthető, finom ételek szerepelnek rajta.
Ugyanígy kedvelem a konyhai játszótér blogot. Itt is van minden, főleg konyha és némi játszótér az életből. A blogra úgy akadtam rá, hogy kerestem valami nagyon gyors cukkinis ételt, és íme itt a currys rizs cukkinivel. Ugyan itt falafel golyócskákkal szerepel, de minthogy nem volt beáztatva csicseriborsó, így  indiai vöröslencse fasírttal készítettem.
A múltkori kenyérkencés bejegyzésből kimaradt a fokhagymás sárgarépakrém, amit sajtkukac, illetve a sárgaborsó krém, amit biobrigi oldalán találtam. Ez utóbbi recepthez annyi megjegyzést fűznék, hogy mondjon bárki bármit, a sárgaborsót igen is le kell áztatni, ha az ember nem akarja addig főzni, amíg gyökeret nem ereszt...Másik tapasztalatom az volt, hogy pritaminpaprika hiányában nyugodtan tegyünk bele paradicsomot. Nagyon finom úgy is.
A nyár folyamán már többször készítettem kovászos uborkát. Be kell vallanom, ez az első nyár, hogy magam készítem magunknak. Voltak valami emlékképeim otthonról, hogy hogyan is kell, de a pontos receptre már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy apa mindig hozott be hozzá szőlőt és meggyfaágat. Amikor rátaláltam erre a receptre, úgy éreztem, hogy igen, valami ilyen lehet a mi, hagyományos kovászos uborkánk is. Emlékeim szerint meggyfalevelet nem tettünk bele (de én most igen, biztos ami tuti alapon), csak a kenyeret lehántott meggyfaággal szorítottuk le.
Az egyik vasárnap nagyon most aztán kiteszek magamért a konyhában hangulattal ébredtem. Reggelire bagelt sütöttem, ebédre elkészült a tepszis szejtán rozmaringos krumplival (a szejtánt is házilag készítettem el), desszertnek mázas-meggyes kalácsot, Limara receptje alapján, vacsorára sárgaborsó krémet készítettem.
A mázas-meggyes kalácsból vittem át az egyik szomszédunknak, cserébe kaptam egy tányér omlós kalácsot, illetve a receptjét.
Omlós tészta:
250 g margarin (én notóriusan vajjal készítem a süteményeket. Inkább ritkábban, de akkor már inkább vajjal)
1 sütőpor
fél bögre cukor (mézzel nyugodtan helyettesíthető)
három és fél bögre liszt
kis poharas tejföl.
Ezt a tésztát megkenhetjük kakaóval, és feltekerhetjük és szeletelhetjük, mint a kakaós csigát, de ki is nyújthatjuk almával, meggyel megszórva süthetjük. A bagelt a magyar konyha magazin világszendvicseket bemutató különszámában talált recept alapján készítettem.
Bagel:
Tésztához:
35 dkg kenyérliszt
2 kiskanál só
1 csomag szárított élesztő (én hagyományos élesztőt használtam, k.b egy negyednyit)
2 dl langyos víz
1 kiskanál cukor
A főzéshez: víz és 2 evőkanál cukor
A tetejére 1 tojásfehérje, mák, szezám, lenmag

Kovászt készítettem az élesztőből (víz, élesztő, cukor). Mikor felfutott az élesztő belekevertem a többi tésztához valóba (liszt, só). Egy órán át kelesztettem. (figyelitek! A bagel reggelire készült, illetve készült el, szóval jó időben felkeltem :-))
Lisztezett deszkán lazán átgyúrtam, és 8 egyforma részre osztottam (10-et írt ugyan, de nekem a 8 szimpatikusabb volt). A darabokat ujjnyi vastag rúddá sodortam, és karikát formáztam belőlük. 10 percig hagytam állni, miközben felforraltam egy nagyobb fazék vizet, melybe 2 kanál cukrot oldottam fel.
A gyöngyöző vízbe egyszerre két bagelt tettem, amelyeknek a recept szerint le kellett volna süllyednie a fazék aljára, majd miután kellő ideig főttek fel kellett volna jönniük a víz felszínére, de ezt az én karikáim ezt nem tették. Mármint nem is süllyedtek le. Így pár percig főztem őket, majd a vízben megfordítottam és a másik oldalukat is főztem pár percig. A karikákat a vízből kivéve lecsepegtettem, és kiolajozott tepszibe tettem. A bagelek tetejét felvert tojásfehérjével megkentem és mákkal, szezámmal vagy lenmaggal szórtam meg. Előmelegített gázsütőben aranybarnára sütöttem.
Annyira nem macerás, mint amennyire annak tűnhet, és emlékszem gyermekkoromban mennyire szerettem a sülő darázsfészek illatára ébredni. Nos, ebből a hangulatból szerettem volna valamit adni a lányomnak is.

Azért nem vagyok mindig konyhatündér.
A napokban készítettem valamit, amit lusta asszony cukkinis lepényének neveztem el (emlékezve ezzel öreganyámra, aki szerint a grízgaluska az a lusta asszony tésztája).
Lereszeltem két kisebb cukkinit. Megsóztam, hagytam, hogy levet eresszen. Ezt a lémennyiséget is figyelembe véve készítettem egy sűrű(bb) palacsintatésztát, fűszereztem (majoránna, kakukkfű a kertből), belekevertem a   reszelt cukkinit, majd olajozott tepszibe öntöttem és kisütöttem. Gyors és finom.

A szejtános tepszis krumpli sikerén felbuzdulva készítettem egy adag szejtánpörköltet is, a Vegagyerek blog  receptje alapján, de ezt még gyakorolnom kell.

Azt hiszem egyelőre ennyi. Csak így fotók nélkül, szóval, aki nem hiszi járjon utána...
és kifogytam a cetlikből :-)

2011. június 25., szombat

A hordozás

az egyik szívem csücske. Jó sok csücske van az én színemnek...

A napokban megmutattam egy anyukának hogyan tudja helyesen a hátára kötni kisfiát. Anno Ónódi Áginál (Babahordozó Kft.) elvégeztem a baba-és gyermekhordozási tanácsadói és hordozókendő-tanfolyam vezetői tanfolyamot. Azóta is szívesen osztom meg a tudásomat anyukákkal, életmódommal is hirdetem, hogy a hordozás jó az anyának, jó a babának, praktikus, és nagyon is élhető, gördülékeny életet nyújt.

Tomi először anyukája, Ági hátán
Háti batyu Tomi. A kötés neve: batyu
Jó móka...
 Közben találtam két nagyon érdekes blogot a hordozásról. Az egyik a tradicionális hordozókat gyűjti össze, a másik többek közt a hordozás ortopédiai szempontjait elemzi. Számomra a legérdekesebb a navajo indiánok hordozási szokásait bemutató videó, képek és ezek elemzése.

2011. június 14., kedd

Csak annyi

időre fordultunk el, hogy elhozzuk a kovászt a házi sütésű kenyerünkhöz. Közben elkezdtünk beszélgetni arról, hogy több fajta kenyeret kellene kipróbálnunk. Mire visszafordultunk, azt láttuk, hogy a kenyeret már dagasztják is, igaz, kovász nélkül....




2011. június 13., hétfő

2011. június 12., vasárnap

Kamasz,

és ifjú felnőtt (így mondják?) koromban imádtam sütni. Minthogy több generáció élt egy tető alatt (összesen hat felnőtt és egy gyerek), anyám 10 tojásos piskóta alatti tortánál szóba sem állt velünk. Szóval az ember vagy sütött egy tisztességes nagy sütit, vagy inkább nem is állt neki. Képes voltam fél, egész délelőttöket a kalácskészítéssel tölteni. Két fajta piskóta, meg 3 fajta krém, szóval ráértem és élveztem vele pepecselni. Mi mindent kalácsnak hív(t)unk, a tortát, az aprósüteményt, a kelt kalácsot. Mindent. Ebben az időben egy nyarat cukrászinasként töltöttem, ahol főleg azt tanultam meg, hogy 20 tojást kézzel kikeverni még nehezebb, mint 10-et, illetve RENGETEG grillázst ettem.
Mindez azért jutott eszembe, mert tovább cetlitlenítem az asztalom, és most a kalácsrecepteket szortírozom. Érdekes módon mindegyik úgy kezdődik, hogy "gyors". Semmi  flanc, semmi bonyolultság, csak ami pikk-pakk.
Tegnap például gyors almás muffint készítettem (én elbírtam volna egy kicsit több almát benne, mondjuk közel a dupláját, de azért finom volt).Kerestem valami gyors tejfölös pitét, és közben ráakadtam a szegedi tejfölös lepény receptjére is. Mondjuk úgy emlékszem, hogy  túrót is tettek a krémbe, de ez már a kapros-túrós lepény. Ha hazamegyek elővadászom nagyanyám receptes könyvét, ott biztos megvan a családi autentikus recept, hisz ő(k), rengeteget készített(ék). Amolyan igazi, gyors, finom, alföldi süti.
Készítettem egy tejfölös kevert sütit is, de már nem tudom honnan töltöttem le.
A recept:  8 dkg margarint (én vajat használtam, mert a margarint igyekszem kerülni) 20 dkg cukorral habosra kevertem, beletettem 3 tojás sárgáját, 2 dl tejfölt, egy kevés sót, vaníliás cukrot, sütőport, 25 dkg lisztet, és jól kikevertem. Végül beletettem a felvert tojásfehérjét, és ment is be a sütőbe.
Készítettem továbbá almás browniet és szentjánoskenyeres sütit, de tettem rá egy kis mascarpones krémet is. Így nagyon finom volt! Ez utóbbi süti, márcsak azért is érdekes, mert gyerekkoromban a világból ki lehetett kergetni a rogacos (a c betűre kellene egy kis "v", hogy szerb cs- betűt kapjunk) gombóccal. Huh, de nem szerettem! De ennek most valahogy más az íze, nem olyan lehetetlenül erőteljes.
Minthogy a lány imádja a kakaós csúszómászót, gyakori nálunk a kakaós csiga.
Gyors és nagyon finom recept az almás kölessüti. Egyébként kölest nagyon sok formában használok. Készítettem kölestejet, kevertem bele reszelt almát, tört epret és kész is volt a desszert.
A férjem a napokban pedig almát, cseresznyét (cseresznye hiányában eper, paradicsom is használható, ezzel is kipróbáltuk, fimom) turmixolt össze, kevert bele egy kis tejfölt, mézzel (esetenként Nesquick kakaóval) ízesítette, egy kicsit behűtöttük, és ebéd utáni desszertnek nagyon finom volt. A lányom fagyis huncutságnak nevezte el.
Találtam még pár ismeretlen hős receptet, de rá nem tudok jönni mit lehet belőle sütni.

2011. június 10., péntek

Annyira

nagyon szép, örömteli, no jó, nem találok megfelelő magyar szót, SZENZÁCIÓS napom volt tegnap, hogy csak vigyorogni tudok, mint a tejbetök.

Tegnap ünnepélyes keretek közt, átvehettem a PanArom aromaterapeuta Iskola oklevelét, úgyhogy hivatalosan is OKLEVELES AROMATERAPEUTA lettem.
Az ünnepség gyönyörű, és nagyon megható volt. A képeket itt tudjátok megnézni.
Ágota felolvasott egy szívhez szóló, tanulságos történetet. Ünnepélyes keretek közt átvettük a nagyon szép oklevelet és egy szál rózsát. Tanárainkat, Adrienne-t és Ágotát egy-egy virágcsokorral és egy-egy szabadon beváltható operajeggyel leptük meg (minthogy nagy operarajongók mindketten).



Már nem is tudom mikor örültem valaminek ilyen nagyon, mint most ennek az oklevélnek. Ebben az euforikus hangulatban kívánok mindenkinek kellemes hosszú hétvégét és jó pihenést.

2011. június 9., csütörtök

Ezt a bejegyzést

(is) már rég meg akartam írni, de helyette szakdolgozatot csépeltem. Persze, most is az utolsó (utáni) pillanatban fejeztem be.

A hétvégénkről és a kertről töltenék fel pár képet, írnék pár gondolatot.
A hétvégénk, remeknek indult. Szombat délelőtt kint voltunk a kertben, eltettük a paprika palántákat, bevásároltunk, főztünk, ettünk, pihentünk, majd átmentünk a szomszéd faluba ahol kézműves, néptáncos napot tartottak. Egész nap arra voltam rákészülve, hogy milyen jó képeket fogok készíteni, erre itthon hagytam a gépet.
Készítettem egy nemezvirágot Juditnak, meg kapott egy aranyos virágkoszorút a fejére. Annyi program volt, hogy nem jutottam oda, hogy megfonjam, így a kézműves foglalkozást tartó nénitől kaptunk egyet. 
Volt bábelőadás, meg volt kint az árusok között egy ördöglakatos. No Neki igazán örültem, mert végre a férjemnek is akadt valami igazán jó program. Amíg mi a bábelőadást néztük, ő nyitogatta (no jó, próbálta nyitogatni) a lakatokat. Volt mindenféle étel, ital. A végén a palacsinta csak 20 forintba került, így vettünk 20-at vacsorára. Nagyon kis kerek napunk volt. 
Itthon végül is készítettem pár képet...
 Kaszni mindenféle jóval. Judittól kapott virágcsokorral (százszorszép, fehér lóhere, lándzsás útifű), egy csokor kaporral, amiből másnap kaporszószt készítettem (nyamm...), nemezelt virággal és virágkoszorúval, szúnyogriasztó olajjal és párologtatóval, meg a kis díszpálmával.



Bemozdult a kis boszorka, de annyira aranyos (nekem) ez a kép, hogy nem tudtam megállni, hogy ne töltsem fel...



Szombat után jött a vasárnap, mely lényegesen kevesebb jót tartogatott számunkra. Judit láza felszökött, de úgy becsületesen, 40 felettit is mértünk, és egy jó ideig semmivel sem tudtuk levinni (értsd: aromaterápia, kúp, priznic). Végül este egy olajos hűtőfürdő, olajos masszázs és egy priznic segített valamelyest normalizálni a testhőmérsékletét. 
A férjem délelőtt kint tevékenykedett a kertben, de minthogy nagyon rámelegedett, behívtam. Még le kellett volna szedni az epret, de úgy döntöttünk, megvár bennünket estélig....
Ebédeltünk, lepihentünk egy kicsit és HATALMAS tombolásra ébredtünk...
Jeges eső esett
mégpedig igen nagyszemű jéggel (azt hiszem nyugodtan nevezhetjük galambtojás nagyságúnak)
 Kilyuggatta a szőlőt,
 elverte az epret (az esti eperszedés arról szólt, hogy ne rothadjanak a bokron, az esetleg épen lévőket ne fertőzzék meg az ilyenkor fellépő betegségekkel)
lekaszálta a céklát, a rukkolást, az előző nap kihelyezett paprika és padlizsán palántákat teljesen elverte, fel kellett szedni őket...(azért szerencsére a paradicsom valamennyivel erősebb volt, abból maradt pár darab).
Elég siralmas látványt nyújtott a kert. Lehet, hogy vicces, de a bébicékla leveleit sajnáltam a legjobban, mert egy csomó receptet kinéztem, hogy mennyi minden finomságot lehet céklalevélből csinálni. Például batvinyátcéklalevél salátát, céklalevél gombócot, meg még sok mindent amit az ember kiagyal.

Ma már egy kicsit jobban mutat a kert, és a hosszú hétvégénk egy részét a kert újraélesztésének szánnánk. (látok esélyt céklalevél saláta készítésre :-)).
A jégverés következtében felszabadult egy csomó hely, oda vetünk másodvetésben főleg zöldbabot, meg csemegekukoricát, sörretket, uborkát, meg veszünk pár palántát is. Később még spenótot, rukkolát, mángoldot. Ha van ötletetek még mit lehet, osszátok meg velem.