Itt a farsang,

kész a fánk!

Az idei évben az első fánkomat "véletlenül" sütöttem meg.
Kaptam egy régi Dr.Oetker süteményeskönyvet elektronikus formában. Azt lapozgatva akadtam rá a vizityúk nevű süteményre, aminek nagyon megörültem, mert a férjem már évek óta emleget valami lábatlan tyúk nevű, zsírban sült tésztát. No, gondoltam tyúk, tyúk, zsírban sült tészta mindkettő, biztos ők nevezték lábatlan tyúknak, de a kettő ugyanaz.

Nekiláttam elkészítettem a következő recept szerint:
5 dkg vajat (vajat használtam és nem margarint) szétkevertem, és lassan hozzákevertem az alábbiakat: kevés só, egy tojás, 1 evőkanál cukor, 1/4 kg liszt, 1/4 tej, fél sütőpor. A tésztát kanállal zsírba szaggattam, kisütöttem és porcukorral meghintettem.
Nagy boldogan vittem be a férjemnek...
Nagyon ízlettneki, de kiderült, hogy a lábatlan tyúk SÓS és aludtejjel készül.

Így továbbra is lábatlan tyúk recept nélkül vagyok, ha valaki esetleg tudja a lábatlan tyúk receptjét, megköszönném, ha elküldené.

Kép nincs, mert még mindig nem jó a gépem.

El tudjátok képzelni,

mennyire megnehezítheti valakinek az életét az, hogy folyamatosan ingert érez krákogásra?

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen probléma is adódhat valakinek az életében. Megpróbáltam magam beleképzelni ebbe a helyzetbe, és azt érzem, hogy ez fizikailag és lelkileg is egyaránt nagyon-nagyon megterhelő lehet.

Egy régi kedves ismerősöm, segítőm, tanítóm, akivel már évek óta nem találkozta, keresett meg az ősszel, hogy rég beszéltünk, mi történt velünk az elmúlt időszakban. Meséltem neki, hogy beleszerettem az aromaterápába...

Ennek kapcsán írta a következő kérdést, levelet:

"A férjemnek gyerek kora óta van egy állandó krákogása. Rengeteg orvos látta már, rengeteg diagnózist állítottak fel, volt aki meg akarta operálni orrsövényferdüléssel, volt aki azt mondta menjen az Alpokba lakni. A leghihetőbb az volt, aki azt mondta, hogy a gyerekkorában elszenvedett torokgyík miatt kipusztultak a légcsőből a tisztító bolyhok és neki krákogással kell kitisztítani azt. Még azt megfigyeltem, hogy ha nehezebb nap előtt áll az öklendezésig tudja fokozni a folyamatos krákogást."

Összeállítottam egy illóolaj keveréket, melynek az egyik fő összetevője a fogpiszkálófű, amiről már itt írtam. Ez az olaj nagyon sokszor felbukkan körülöttem. Valahogy mindig megtaláljuk egymást.

Pár nap elteltével (majd kifúrta az oldalam a kíváncsiság), rákérdeztem, hogy tapasztaltak-e valami hatást. Nagyon vártam a választ....

"Az olajról,

Ami lehet, hogy mellékes, de már használat előtt a szívembe lopta magát, a szép csomagolás és az illata, ami a zárt üvegből is kiszivárgott.

De ami ezen túl a lényeg. Már az első alkalommal, - ami akkor volt amikor szinte abbahagyhatatlanul krákogott G.– rögtön teljesen abbamaradt az inger. Azóta is ez a helyzet. Nem használja napi 3X, mert elfelejti, meg már annyira megszokta a krákogást, hogy mindig nekem kell őt figyelmeztetnem, de mindig azonnal hat és több órán át teljesen abbamarad. Azt mondja úgy érzi, hogy azonnal megszűnik az irritáció, amitől krákognia kell.

Még két érdekesség (legalábbis számomra) este lefekvés előtt használva az olajat azt kellett konstatálnom, hogy jelentős mértékben csökkent a horkolása is.

A másik, amit magamon észleltem. Én ugye csak „másodlagos felhasználó” vagyok, mivel én magamra nem kenem, csak G.-vel egy légtérben lévén érzem az illatát, veszem az energiáját. Azt tapasztaltam, hogy először, rövid ideig azt éreztem, hogy érzem ahogy veszem a levegőt. Ez azért érdekes, mert ugye egyébként ezt nem érzi az ember. Nem mondanám, hogy nehéz légzés, de mintha súlya lenne a levegőnek, vagyis érzékeltem a munkát, amit a tüdőmnek kellett kifejtenie, hogy a levegő beáramolhasson. Aztán egy pár perc után pedig egy kitágulással együtt járó kitisztulást. Nagyon nehéz megfogalmazni ezt az érzést, valahogy könnyebbnek és ragyogóbbnak élem meg a belsőmet. Ezt minden esetben megélem amikor G. használja az olajt, csak annyi változott, hogy állandó csökkenés után mostanra megszűnt a „nehézlégzés” és maradt a tiszta állapot megélése, de ez meg valahogy konstansabb lett.

Egyszóval szerintem hatásos a szer, és én nagyon bírom az illatát is. Minek az illata ez? Olyan meleg, mély, bensőséges, kicsit nehéz, de tiszta, ezeket az érzeteket kelti bennem."

Kíváncsiak vagytok a válaszra?

Megfáztam egy

kicsit, így most mindenféle gyógyító praktikát bevetek. Elsősorban az olajaimra támaszkodom, de gyógyteákat is iszom, és nem utolsó sorban olyan ételeket készítek, amelyek náthaűző hatással bírnak.

A napokban háromszor készítettem jégcsapretek krémet. A hozzávalókat összekevertem, és máris kész volt a kenyérre kenhető finomság. Az arányokat úgy határoztam meg, hogy olyan krémszerű legyen a végeredmény.

krém 1: egy lereszelt jégcsapretek, egy lereszelt alma, őrölt napraforgómag, só
krém 2: lereszelt jégcsapretek, lereszelt vöröshagyma, őrölt szezámmag, só
krém 3: lereszelt jégcsapretek, 2 gerezd zúzott fokhagyma, őrölt dió, só

Nekem a 3. ízlett a legjobban, a férjemnek a 2.
Kép nincs, mert (sajnos) tönkrement a gépem.

Télhívogató...

Jó. Lassan már magamnak is unalmas leszek ezzel a télhívogatással, de olyan jó volt az a gyönyörű, nagy hó! Minden fehér és barna, csak a lányom kabátja piroslott...


...piroska...

...nyuszikaki hol van?...

...erre járt egy őzike...

...huncut!...

...ez a hó....

Már

régóta tervezgetem, hogy írok az én kis "boszorkánykonyhámról". Kísérletező asszonyka vagyok ha a főzésről van szó... De ez MÁS!
Ebben a konyhában illatok keveregnek és gyógyító olajok, krémek készülnek... úgyhogy lassan igazi boszorkány leszek.

Mikor elkezdtem tanulni az illóolajokról, már akkor elhatároztam, hogy minőségi dolgokat szeretnék alkotni, minőségi alapanyagokból. Fontos volt továbbá az is - amit életünk más területein is próbálok betartani - hogy ökológiai gazdálkodásból származó növényekből készüljenek ezek az illóolajok, hiszen amit magamra nézve kötelező érvényűnek tartok, azt szeretném másoknak is átadni.
Azt a kifejezést, hogy "első lepárlású" először nem itt hallottam, hiszen az alkoholokat is így nyerik, erjedésük után (pálinka). Az illóolajokok kinyeréséhez tiszta vízgőzt engednek át a növényi részeken, ami magával ragadja a növényekben lévő illóolajokat. Ezután lehűtik, és miután kicsapódik, a víz és az olaj szétválik. Az így nyert víz az un. aromavíz, amely szintén nagyon magas hatóanyag-tartalommal rendelkezik. Az első lepárlás alkalmával távozik az illóolajok (és a hatóanyagok) legnagyobb hányada. Ha ezt az a folyamatot megismétlik, másod, majd harmad, stb. lepárlású olajokat nyernek. A másod, harmad, stb. lepárlású olajokat az aromaterápia nem alkalmazza.
Ami még nagyon meglepő az az, hogy nem mindegy hol gyűjtik ezeket a növényeket. Egy északi fekvésű vagy árnyékos helyen gyűjtött növény teljesen más arányban tartalmaz hatóanyagokat, mint egy napos vagy déli fekvésű helyen gyűjtött. Nem is gondolná az ember, hogy ennek mekkora jelentősége van. Pedig VAN! Éppen ezért kellett nekem is egy tanító, hogy ezeket pontosan átadja, mert például a kakukkfű esetében (egy adott fajról van szó) 6 ilyen hatóanyagok arányai által megkülönböztethető (ún. kemotípus) típus van, amiből 3 nem alkalmazható gyereknél.
Hát ez a varázslat, ami engem magával ragadott, és az, hogy hatékonyak ezek az illatos olajok betegségek és egyéb problémák leküzdésében. Nem csak csökkentik a tüneteket, hanem valódi gyógyerővel bírnak, és a természet ezen kincsei mellékhatások és szennyeződések nélkül valók!

Miközben

mindenki a tavaszt várja, én visszasírom a képekn látható tájat, időt, hangulatot...

Érzékeket pihentető, fehér, puha csend. Nincsenek harsogó színek, szagok, hangok...,csak a fehér puha csend.

Ebben a télben olyan szépen, olyan igazán rá tudtam hangolódni a csendre, valahogy így...

Aranylanak a halvány ablakok...

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állnak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszín égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

(Kosztolányi Dezső: Téli alkony)

Ez a mostani idő olyan, mint egy koraszülés, nem most van itt az ideje. Még kellene egy kis hó, egy kis csendesség, majd elkezdeni a farsangot és vigadni, aztán lassan, lassan kitárni a szívünket a tavasznak...

A karácsonyi menü

témája ugyan már nem aktuális, de minthogy már két karácsony elmúlt a blog létezése óta, nem várok tovább. Karácsonykor azért nem írtam erről, mert a menü készítésével voltam elfoglalva.
Kezdem azzal, hogy a karácsonyi menü nálunk mindig ugyanaz. Az év további 363 napján (karácsony és húsvét kivételével) mindig lehet érdekesebbnél-érdekesebb menüket kipróbálni, de ekkor inkább éljen a tradíció.

Aperitif:

mézes pálinka - édesanyám szerint a mézes pálinkát úgy kell elkészteni, hogy az ember egy üvegbe mézet tölt, felönti pálinkával, összerázza, megkóstolja, majd megállapítja, hogy kevés benne a méz. Tesz bele mézet, összerázza, megkóstolja, majd megállapítja, hogy túlzottan mézes lesz. Ezt bűntetlen lehet elvégezni párszor, hisz az ember a karácsonyi hangulat megteremtéséhez szükséges egyik fő összetevőt készíti!

Előzmény:

mézes fokhagyma, mézes alma és mézes dió - a néphit szerint ez mind az egészségmegőrzésről, egészségjóslásról szól. A mézes fokhagymához a fokhagymagerezdeket mézbe mártjuk és esszük meg. Finom. Aki nem hiszi, próbálja ki!

Leves:

bableves – nagyszemű, fehérbabból főzzük (apám ezt kakastöke babnak hívta), amit előző este beáztatunk. Másnap a répát, zöldséget, paszternákot, zellert és a babot megfőzzük. Mikor a zöldségek megfőttek, sült vajat öntünk a leveshez.

A sült vajat a szabadkai tejpaicon szoktuk venni, de minthogy Magyarországon ehhez nem tudok hozzájutni, megtanultam sült vajat készíteni. Nem nagy művészet (vagy eddig szerencsém volt). A vajat kis lángon felolvasztom és megpirítom. Amikor karamelizálódott (?), leöntöm a tiszta vajat. Ezt öntöm hozzá a leveshez, amit sóval és paprikával fűszerezek.

Főétel:

szárma-vagyis töltött káposzta. A pontos receptet nem tudom, mindent olyan érzésre csinálok. Olyan alföldi módon készítem, vagyis olyan emberes méretű darabok készülnek. A darált húshoz rizst, tojást, apróra vágott vöröshagymát és jó sok fokhagymát keverek, sóval, borssal, paprikával fűszerezem. Egy fazékba szálas savanyú káposztát teszek, erre jönnek a termetes töltött káposzta darabok. A tetejére ismét jön a szálas káposzta. Felöntöm vízzel, és felteszem főni (ha van, csombort is teszek bele). 20 perccel azelőtt, hogy kész lenne, kb 5 cm kolbászdarabkákat teszek a töltött káposztába. Általában házi tejföllel esszük.

sült hal-ponty. Tudom, hogy sokan nem szeretik, mert mocsáríze van, de én egyszerűen imádom! A tisztított halat besózom, leöntöm JÓ SOK házi tejföllel, alufóliával letakarom és megsütöm. Mikor kész, leveszem a fóliát és átpirtom.

mákos guba- mindig külön sütöm a gubatésztát. Kelt tészta (ennek sincs igazi receptje, de egyszer le fogom mérni a hozzávalókat), amit szegfűszeggel fűszerezek. Hosszú csikká sodrom, és kis kockákra feldarabolom, kisütöm. Ezt főzöm ki, szórom meg mákkal és csorgatok rá mézet.

Desszert:

bejgli-eddig a tészta mindig hagyományos kelt tészta volt a bejglitészta, olyan érzessel összegyúrva (ugyanaz, mint a gubatészta, csak nem teszek bele fűszert, vagy ha igen, kevesebbet), de az idén a férjem volt a bejglifefelős. Fantasztikus lett a tészta!

Vékony, nem repedt, nem száradt ki, szóval olyan volt, mint amilyennek lennie kellett!

...és végre, íme egy recept

bejglitészta:

90 dkg liszt

37,5 dkg zsír (vagy 25 dkg margarin)

10 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 dl tejföl

1 dkg só

2,5 dl víz

2,5 dkg élesztő.

A vízzel, kevés cukorral, és egy kiskanál liszttel felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet, a többi hozzávalót és a kovászt összegyúrjuk. Langyos helyen fél óráig (óráig) kelesztjük, majd a tésztát vékonyra nyújtjuk. A férjem folpack fólián nyújtotta, illetve tekerte fel. Nem ragadt, nem szakadt.

Diós és mákos töltelékkel szoktuk készíteni, de a férjem az idén (ebben is) újított.

mákos töltelék: 2,5 dl tejet 150 g cukorral felteszünk főni, majd beleöntünk 3 evőkanál kakaót és a 200 g magozott meggyet. Egy ideig főzzük, majd beleöntünk 350 g darált mákot, és besűrűsödésig főzzük.

diós töltelék: 2,5 dl tejet 150 g cukorral, egy evőkanál reszelt mandarinhéjjal, egy csipet őrölt szegfűszeggel és egy kevés fahéjjal felteszünk főni, amíg a cukor el nem olvad. Beleöntjük a 300 g darált és az 50 g durvára vágott diót, és besűrűsödésig főzzük.

Nagyon finom lett.

Marókázom,

mondja a lányom.

Ha van olyan, hogy ciróka-maróka, akkor van olyan, hogy marókázás...és bősz erővel megy a ciróka-maróka, simi-simi és a marókázás.

Bence baba szeret a lányom közelében lenni...de egy ilyen kíváncsi, dolgos lánynak nagyon sok a teendője, így Bence baba sokszor kendőbe kerül, hogy kis gazdája nyugodtan tudjon szerelni, játszani, teregetni, mosogatni, stb...

Karácsonyi

ajándékként a lányom ezt a gyönyörű kisfiú rongybabát kapta.

Bencének nevezte el. Ez a baba engem a Süsüben szereplő királyfira emlékeztet.

A baba igazából az Égigérő fa blog gazdasszonyának, Eszterláncnak az ajándéka nekünk.

Köszönjük!