2010. július 30., péntek

Az én személyes

Goldenblog győztesem...

"Lehet, hogy elfogult vagyok - sőt biztos! -, de szerintem Szabadka más, mint a többi város."

...és igen, Szabadka más mint a többi város..
Mert nincs még egy olyan város, ami a szülővárosom lenne, ahol felnőttem , ahol annyi élmény ért , mint Szabadkán.




2010. július 29., csütörtök

A hét elején

Drávafokon jártunk a lányom meg én, ahol egy kötetlen munkamegbeszélésen vettem/vettünk részt.


Szállásunk a Fodor-kúrián volt. A szállás kényelmes, tiszta, és nagyon kedves kis kert veszi körül.




A kertben vannak padok, nagyokat lehet sétálni, nézelődni, pihenni, egyszerűen csak élvezni az életet.

Judit nagyon jól érezte magát a szálláshelyen- lépcsőzött föl-le, szaladgált a felső emeleti nagyobb előtérben, nézegette a kúria könyvespolcán talált gyermekkönyveket, de leginkább a szabadban játszott. Kereste és figyelte a csigákat, hangyákat, békákat, pókokat, fűt-fát-mohát.

2010. július 28., szerda

A nyár folyamán

részt vettem egy, a PanArom szervezésében megtartott aromaterápiás tanfolyamon, ahol a várandósság, szülés, gyermekágy időszakainak az olajait, olajkeverékeit tanultuk. Elsajátítottunk egy lágy, harmonizáló várandósmasszázst, valamint azt a masszázstechnikát, amivel egy szülő nőnek a segítségére lehetünk.

Életemben már többször személyesen megtapasztaltam az illóolajok testi, lelki, szellemi szintre ható hatalmas erejét. A saját tapasztalatomat továbbadva szeretnék majd egyszer a kismamák segítségére lenni, hogy testi-lelki teljességben élhessék meg ezt az időszakot.


Kép: innen

Szerda lévén,

gyorsan írok egy kert-kedd bejegyzést. Tegnap értünk haza Drávafokról, erről majd később írok.
Az előkertet én mindig virágoskertnek akartam, de az idei évben egyelőre haszonkert vált belőle. Virágok ennek ellenére vannak benne, gyönyörködöm most bennük. Egyébként
Franciaországban láttam gyönyörű összeillesztését a virágos és haszonkertnek. nekem azért van még mit tanulnom...
katáng
Virágzó padlizsán
Szeretem az illatát, és az ízét mégjobban. Az előkertben vagy 15 paradicsombokrunk van, vagyis volt, mert a kutyák előszeretettel húzzák ki a bokrot a földből, csak úgy játékból. De az is előfordul, hogy a zöld paradicsomot labdának nézik. Remek! Van labdatermő bokrunk! Hiába van körülkerítve a kertecske, csak besomfordálnak.
Az előkert szélében van három nemesített és egy vadrózsabokor. Szépek, illatosak. Igen, ők az én dísznövényeim.
Szerettem volna közönséges körömvirágot vetni a kertbe, de figyelmetlen voltam, és valami díszkörömvirágot vettem. Nem tudom így felhasználhatóak-e, mint gyógynövény. De akárhogy is, szépen virítanak..

2010. július 25., vasárnap

Egyedül ülök a Csingtin hegyen

a címe annak a versnek, amit Dr. Sári László elmondott a Kossuth rádió egyik adásában, amelyben a keleti kultúrák stresszkezelő módszeréről, hozzáállásáról volt szó.

A vers rövid, megjegyeztem az utolsó két sorát

...nem unjuk meg nézni
egymást-én és a hegy.

Rákerestem a neten a versre, és ráakadtam a Su-La-Ce A keleti kultúrákról blogra.

Li Taj-po verse Képes Géza fordításában így hangzik:

Madárraj lebeg,
árva felhő megy,
nem unjuk meg nézni
egymást-én és a hegy.

Li Taj-po szaval
A honlapon hat másik fordításban is megtalálható a vers.
A vers hatására eszembe jutottak olyan gyermekkori élmények, emlékek, amikor nem untuk meg nézni egymást-én és a felhő, az ég, a hársfa.
Több időt kellene szánni a tétlen, rácsodálkozó szemlélődésre. Szerencsére van egy segítőm, a lányom..
Ma őszinte, lelkes örömmel, ragyogó szemmel üdvözölte az esőt. Átmelegítette a szívemet.

2010. július 20., kedd

Tavasz óta tervezem,

hogy a virág-hétfő mintájára létrehozom a kert-kedd bejegyzéscímkét. Ez érdekes elgondolás tőlem, hiszen a kertünk sok kívánnivalót hagy maga után, de mégis szép. Szép, mert bizonyos szempontból gondozatlan és természetesen buja. Közel 500 m2 a kert, és 9 szőlősor fut rajta végig. A sorok között fű van, amit több helyen feltörtük, itt kisebb haszonkerteket hoztunk létre. Nos, a szomszéd igen csak rossz szemmel nézi a füves területeket. Finoman megjegyezte, hogy ő nem szereti azokat akik füvet termesztenek, no de akinek nem inge ne vegye magára. A füvet a férjem (nagy morgások közepette) sarlóval vágja. Nekiálltam én is, de elzavart azzal, hogy rossz nézni amit csinálok. A gyerekkel a hátamon meg nem nagyon merek nekiállni egyedül (nehogy a gyerek lábába vágjak). A sarlózás azért kell, mert a fűnyíróval ellentétben nem semmisíti meg a területen lévő apró rovarokat. Ugyanis azok a szerencsétlen jószágok az erős "szél" hatására még jobban kapaszkodnak a fűszálba, amit a gép levág. Egy-egy fűnyírás után, zsíros bogárpépet lehet eltávolítani a fűnyíróról. Szóval sarlóz a férjem, és be kell látnom nagyon szerethet engem, ha ezt megteszi nekem.

Úgy gondolom, meg is van a hatása, mert a kertünkben laknak:

rovarok

Hatalmas hím szarvasbogár.

Ilyet még sosem láttam élőben, csak a filmeken. A komposztláda tövében találtunk egy élő ledlámpát. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős fénye van egy szentjánosbogárnak.

kétéltűek
Nincs képem a békákról. Általában a kutyák ivóvizében szoktuk őket megtalálni. Innen a komposztláda tövébe öntjük a vizet békástól, és engedjük őket útjukra, hogy vígan fogyaszthassák tovább a szúnyogokat.

hüllők


Két gyík lakik nálunk, a fenti (zöld gyík) akiről van képünk és egy másik, akit nem figyeltem meg kellőképpen, hogy meg tudjam határozni (fali vagy fürgegyík lehet). Ez utóbbit szintén a komposztláda környékén szoktam látni napozni, ma azonban egy elég különös helyen találkoztunk ele, mégpedig a kutyák itatóvödrében. Szegényem keményen kepesztett. Szerencséje volt, mert a kutyáknak mentünk ki friss vizet adni, még időben észrevettük (nem fulladt meg, nem ették meg a kutyák). Kézzel kaptam ki a vödörből. Remélem nem sértődött meg nagyon, és nem költözik el tőlünk.

madarak
A kis kertilakba beköltöztek a rozsdafarkúak. Most költenek másodszor. Nem háborgattuk őket. A férjem egy alkalommal mégis úgy döntött be kell mennie, kihozni valamit (el nem tudom képzelni mi lehetett annyira fontos). Ügyesek voltak a rozsdafarkú szülők, közös erővel kikergették a betolakodót. Még napokkal az esemény után is szabályosan megtámadták Zolit, ha meglátták az udvaron. Aztán megbékéltek. Szóval, a kerilakban a rozsdafarkú pár az úr.




Ugyan nem nagyon értek hozzá, de szerintem ez az egyik fióka. A képeket akkor készítettem, amikor az első fészekalj kirepült.



A stiglincek nem a kertünkben fészkelnek, de gyakori vendégek nálunk, ahogy egy barázdabillegető is volt tavasszal. A környékünkön fészkel egy sárgarigó is, aki sokszor megosztja velünk bölcsességét, hogy "Jó a dió fiú". Judit amikor meghallja a dalt, rögtön rávágja, hogy dió, dió!

az emlősök közül két szeleburdi kutyát találtam csak, pedig egy sündisznót szívesen vendégül látnánk.

2010. július 16., péntek

Az illóolajok

párologtatása bennem a telet idézi. A napokban azonban szembesültem azzal, mekkora haszna van nyáron az olajok párologtatásának.


Nem vagyok egyedül, sokan panaszkodnak a szúnyogokra. A szúnyogoknak mindenképpen megvan a szerepük az ökoszisztémában, amit mi emberek hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ezekben az áradásos időkben, megfulladnánk a bomló szerves anyag bűzétől, ha a víz szűrésében, tisztításában nem vennének részt az élőlények, többek közt a szúnyoglárvák.


Jó, jó szép ez, de ez még nem vigasztalja a férjemet, akinek nagyon csúnyán bedagad és fáj a szúnyogcsípés helye. Szóval valamit tennünk kellett, és ismét az illóolajokhoz fordultam.


A PanAromtól vásároltam Citrella olajat párologtatóba, illetve bio szúnyogriasztó gélt, ami alkalmas a szúnyogok elűzésére illetve a szúnyogcsípés kezelésére.

A napokban hallgattam egy előadást, amelyben a régi idők szúnyog-távoltartó módszereiről beszéltek. Ami elgondolkodtató volt számomra, hogy a folyók szabályozása előtt, a nagy víztömeg ellenére a szúnyogok kisebb gondot okoztak az embereknek, mint napjainkban. Az ártéri gazdálkodás benne a fokgazdálkodás olyan természeti környzetet hozott létre, amely biztosította a szúnyogok természetes ellenségeinek (halak, szitakötők) a megjelenését, felszaporodását. Természetes volt továbbá, hogy abban az időben, mikor aktívak a szúnyogok, az emberek nem mentek ki. A házak közelében húzódó istállók szintén szúnyoggyérítő hatással bírtak (!) mert (az előadó szerint) a szúnyogok jobban kedvelik az állatok, mint az emberek vérét. Az ablakba, kiskertbe érdemes szúnyogriasztó növényeket telepíteni, mint a citromfű, levendula, muskátli, a hálószobában pedig ezekből a növényekből készült illóolajokkal párologtatni.

2010. július 14., szerda

Ismét nemez

dolgokra futottam rá, mégpedig Toll Tünde gyapjúképeire.
Gyönyörűek.

Tájkép csata után...

akarom mondani, konyha panírozás után.

Amint látható, Judit nagyon segítőkész.


Mondjuk a panírozás nem sokáig volt érdekes számára, de megevett vagy fél zacskó prézlit a tányérból.


Imádtam, hogy mennyire tudta mit kell tenni, hogy minek hol a helye. A kifogyott prézliszacskót kidobta a szemétbe, a lehullott cuccott fel akarta törölni (fogott egy feltörlő rongyot, és a földre lehullott lisztet és prézlit jól beledörgölte a szőnyegbe :-))


2010. július 13., kedd

Lemaradtam

a népszokások írásával, meg úgy eleve a blogolással.
A napokban találtam egy bejegyzést Szent János napjáról (júni 24.).
Ennek kapcsán keresgettem a neten és találtam rá a napfényes oldalra, ahol még több információt találtam erről a napról és az évkörben betöltött szerepéről. A tündérrózsa waldorf ovi hozzáállását olvasva lelkesültem be, és gondolkodtam el azon, hogy mennyire fontos dolog lenne a népi szokásokat már az óvodában bemutatni, az évkör napjait megismerni. Egyébként is ez az egész népszokások megismerése kérdés onnan indult nálam, hogy jobb lenne az évkör szabályai szerint élni. Nem várt fordulatként rátaláltam Szőke Anna: Népi szokások az óvodában c. könyvére, melynek egyes részletei az interneten is fenn vannak (január, február, március, április, május, őszi népszokások, december).
A nem várt fordulat abban van, hogy ez is egy vajdasági könyv :-)

Csicseri borsó, bab, lencse....

mondókáztuk, miközben babot és lencsét válogattunk, a meggybefőzés miatt (is) katasztrófa sújtott övezetté nyilvánított konyhában.

Egy kis műanyag edénybe összekevertem babot és lencsét. Odaadtam a lányomnak. Kiöntötte a földre, majd megpróbáltuk felszedni, szétválogatni. Egy részét sikerült visszajuttatni az edénybe (lezárva ez remek csörgő-zörgőként szolgál), más részét a porszívó szedte össze. Jó játék volt.