Mondjuk valami hasonlót:
Számomra nem rég derült ki, hogy ilyen irányzat nemcsak az én fejemben létezik, hanem ilyen már van, és permakultúra a neve, és a mottó: "Okos kert, lusta kertészeknek."
A magam részéről nem a lustaság vezérel, hanem a természettel való összhang.
Magyarországon van permakultúra szövetség, sőt a témában már könyv is jelent meg.
Még nem láttam olyan gazdaságot, kertet amelyik ilyen módon lett felépítve, kialakítva, de az elképzelés mindenesetre nagyon tetszik.
Hogy ezt a mi kertünkben (mi) hogyan tudjuk (majd) megvalósítani? Hát, első körben talán úgy, hogy a természet által felkínált növényeket (tyúkhúr, pitypang, pásztortáska, komló, stb.) nem írtjuk ki, hanem számukat megfelelő keretek közt tartva használjuk őket tápnövénynek, rovarűzőnek, gyógynövénynek.
És a füvet is csak sarlóval vágjuk:) Mit vágjuk! Apa vágja!
VálaszTörlésTényleg jó lehet egy ilyen kert, de nem lusták a kertészei szerintem, mert ahhoz, hogy egyik növény se kerüljön túlsúlyba az komoly meló. Márpedig ilyen növény mindig akad a lekes kertészkedők nagy-nagy bánatára.
Egyébként a férjem tényleg sarlózza a füvet.
VálaszTörlésKhm..., az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ő nem annyira lelkes ezért a dologért, de a motoros fűnyíró felér egy tömegmészárlással a rovarok számára. Amikor az ember a fűnyírás végeztével letisztítja a fűnyíróról azt a zsíros masszát...nos, az a rovarok tetemének tömege.
A férjem egyszer megkérdezte, hogy "Szerinted, mennyire szeretlek én téged, ha erre is hajlandó vagyok?" Hát szerintem nagyon!
Mentségemre legyen mondva, hogy amikor a férjem meglátott sarlóval a kezemben, hátamon a gyerekkel. Megkért, hogy inkább Ő sarlóz, de szeretne úgy hazajönni, hogy 1.) nekem minden ujjam megvan 2.) a gyerek lábát sem vágtam le.
Egyébként van pár ismerősöm aki szintén sarlóz.
Szió! Járékra szeretnélek hivni, ha van kedved kukkants be ide:
VálaszTörléshttp://malajudovi.blogspot.com/2011/04/husveti-jatek.html
Jó olvasni a blogodat! :)