„A csillagok vezetik a vándort, ha a maga Útját járja, s ha letérne róla, a fák, virágok, füvek szolgálják, hogy Útját újra megtalálja.”
Feller Adrienne
2011. április 3., vasárnap
Soha
nem volt még az életemnek olyan időszaka, ami ennyire a befelé fordulásról szólt volna. Olyan voltam, mint a tél. Nyugodt, csendes, mozdulatlan, magába forduló.
Most kezdek olyan lenni, mint a kikelet eleje. Már érzi az ember, hogy lesz itt mozgás, élet, de még minden mozdulatlan.
Rég óta várunk valakit...szeptemberben érkezik. Az ő érkezése késztetett arra, hogy csak a belső világgal foglalkozzam.
Ez nagyon jónak hangzik, ez az érkezés...:)
VálaszTörlésJaj Judit...könnyeket csaltál a szemembe ezekkel a sorokkal...gratulálok, annyira jó!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésHűha, nem is gondoltam volna, hogy ilyen hosszú idő után rögtön két megjegyzésem születik :-)
VálaszTörlésÜdvözöllek benneteket a blogomon és köszönöm a gratulációkat.
Nagyon örülünk ennek az érkezésnek, már régóta várjuk. Szóval, most minden olyan kerek (én is egyre inkább...:-))))
Gratulálok!!!
VálaszTörlés