mindenki a tavaszt várja, én visszasírom a képekn látható tájat, időt, hangulatot...
Érzékeket pihentető, fehér, puha csend. Nincsenek harsogó színek, szagok, hangok...,csak a fehér puha csend.
Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állnak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
(Kosztolányi Dezső: Téli alkony)
Ez a mostani idő olyan, mint egy koraszülés, nem most van itt az ideje. Még kellene egy kis hó, egy kis csendesség, majd elkezdeni a farsangot és vigadni, aztán lassan, lassan kitárni a szívünket a tavasznak...
Gyönyörű a tél, Csicsóka, igazad van! Csakhogy itt most ködös-nyálkás-csupasár idő van... így nincs mihez kötődni. De abszolút egyetértek veled - mindennek megvan a maga ideje, és ez a szép:)
VálaszTörlésSzerintem eltévedtél ebben a nagy múltkori havazásban.
VálaszTörlésMerre vagy? Már újra itt a hó!
Köszönöm, hogy benéztek hozzám, ha engem most be is temetett a hó...
VálaszTörlésSajnos csak átvitt értelemben, mert ugyan szállingózik a hó, de nem képez egységes hótakarót (egyelőre).
A farsangi készülődéssel hogy álltok? Sütöttetek már fánkot?