2010. február 5., péntek

Mert még nem ettél jót!

- szokta mondani az egyik ismerősöm, ha valaki valamilyen ételre vagy alapanyagra azt mondja, hogy nem szereti.
Nos, valahogy így jártam én a sárgarépa főzelékkel.
Szerencsére otthon nem igen főztek ilyet. Az óvodában kaptunk párszor, de...nem nyerte el a tetszésem. Édes volt és mégis íztelen, meg olyan, mint amit már egyszer megettek.
Aztán, egyszer ettem jót, és azóta szeretem és így készítem a sárgarépa főzeléket.

A répát megpucolom, vékony karikákra vágom. Egy kevés olajon (ha nem feledem karamelizálok egy fél evőkanál cukrot), megpárolom a répakarikákat. Közben megsózom, hogy a répa maga engedjen levet. Mikor szinte teljesen megpárolódtak a répaszeletek, felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Tejfölös habarást készítek, melybe fűszerként szerecsendiót teszek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én már ettem jó répafőzeléket, de a férjem még nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése