Kreatívtalan

vagyok, de mondhatnám magyarul: ügyetlen. Az anyag nem az én világom. Nem nagyon hallgat rám. Talán a legemlékezetesebb ilyen történet, mikor elmentünk kosarat fonni. Mindenkinek akkor volt először vessző a kezében. Nos, mindenkinek sikerült ilyen-olyan kosarat fonni. Nekem viszont sikerült valami XXII. századi absztrakt formát.

Ez nagyon sokáig bántott, mert szerettem volna én is valami szépet varrni, valami szépet készíteni. Olyan gyönyörű dolgok születnek az anyagból (textil, agyag, kő, üveg, fa...)!

Sokáig kerestem kivel lehetnék én jóban. Ki az, akinek a szavát értem, aki szól hozzám, akit formálni tudok. Így keveredtem el lassan az illatok világába. Messze nem vagyok orr, mint Zólyomi Zsolt, nem foglalkozok parfümökkel. Ami az illatok terén megfogott, azok az illóolajok. Az illatuk, a testi-lelki hatásuk, a titkuk. Mert minden olaj megnyit egy-egy ajtót bennem, minden olajnak megvan a maga titka, megvan a maga üzenete...és ezeket az üzeneteket hallom én meg elég jól.

Forrás