a kert! Annyi szépség, annyi finomság található ezen a pár száz négyzetméteren. A kert végéből gyönyörű a kilátás. Kellene ide egy vén diófa (még fiatal sincs), alá asztal, közelében kemence, kerti rostélyos, lehetne focacciát sütögetni...
Nagyon szépen termett a borsó, amit a héten elkezdek felszedni. A hónapos retket már mind megettük, viszont újhagymánk van még bőven. Ahogy fejesedik, lassan a napi főzéshez is felhasználhatom, nemcsak a relleihez, vacsorához.
Ami ne sikerült, még csak ki sem kelt, az a spenót, amit nagyon sajnálok, mert nagyon szeretem! Vetettünk okrát és fekete gyökeret is, mutatóba lesz pár tő, alig várom, hogy kipróbálhassam.
Eprünk rengeteg van, apró szemű, de cserébe mézédes.
A ribizlibokrok, melyeket tavaly ültettünk nagyon ígéretesen indultak a tavasszal, de a fagy nagyon megviselte őket. Van olyan bokor, amin csak annyi levél maradt, hogy örülünk, ha túléli.
A fűszeres kert egyre terebélyesedik, a fűszerek erősödnek és a számuk is növekszik. Jó dolog kiszaladni a kertbe és onnan friss kakukkfüvet szedni.
Ha leterem a borsó, a nyári cékla lesz alkalmas mindenféle finomság elkészítésére, és persze salátának ott van a rukkola.
Ugyan nem sok fogalmam van arról, hogy hogyan kell egy erdőkertet helyesen kialakítani, de a kertből csak egy kisebb részt ástunk fel, oda kerültek a vetemények, míg a nagyobbik részt meghagytuk füvesen. A fű közé ültettük ki a palántákat (paradicsom), köré a sarlózott fűből fészket készítettünk, hogy a gyom ne tudja elnyomni. A kerítés mellé cukorborsót és kukoricát vetettünk (ugyanígy), a szőlősorok mentén pedig tökpalántákat ültettünk. Ha mindből csak mutatóba lesz, már akkor bőven tudok változatosan főzni az egész nyáron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése