Ezt a bejegyzést

(is) már rég meg akartam írni, de helyette szakdolgozatot csépeltem. Persze, most is az utolsó (utáni) pillanatban fejeztem be.

A hétvégénkről és a kertről töltenék fel pár képet, írnék pár gondolatot.

A hétvégénk, remeknek indult. Szombat délelőtt kint voltunk a kertben, eltettük a paprika palántákat, bevásároltunk, főztünk, ettünk, pihentünk, majd átmentünk a szomszéd faluba ahol kézműves, néptáncos napot tartottak. Egész nap arra voltam rákészülve, hogy milyen jó képeket fogok készíteni, erre itthon hagytam a gépet.

Készítettem egy nemezvirágot Juditnak, meg kapott egy aranyos virágkoszorút a fejére. Annyi program volt, hogy nem jutottam oda, hogy megfonjam, így a kézműves foglalkozást tartó nénitől kaptunk egyet. 

Volt bábelőadás, meg volt kint az árusok között egy ördöglakatos. No Neki igazán örültem, mert végre a férjemnek is akadt valami igazán jó program. Amíg mi a bábelőadást néztük, ő nyitogatta (no jó, próbálta nyitogatni) a lakatokat. Volt mindenféle étel, ital. A végén a palacsinta csak 20 forintba került, így vettünk 20-at vacsorára. Nagyon kis kerek napunk volt. 

Itthon végül is készítettem pár képet...

 Kaszni mindenféle jóval. Judittól kapott virágcsokorral (százszorszép, fehér lóhere, lándzsás útifű), egy csokor kaporral, amiből másnap kaporszószt készítettem (nyamm...), nemezelt virággal és virágkoszorúval, szúnyogriasztó olajjal és párologtatóval, meg a kis díszpálmával.

Bemozdult a kis boszorka, de annyira aranyos (nekem) ez a kép, hogy nem tudtam megállni, hogy ne töltsem fel...

Szombat után jött a vasárnap, mely lényegesen kevesebb jót tartogatott számunkra. Judit láza felszökött, de úgy becsületesen, 40 felettit is mértünk, és egy jó ideig semmivel sem tudtuk levinni (értsd: aromaterápia, kúp, priznic). Végül este egy olajos hűtőfürdő, olajos masszázs és egy priznic segített valamelyest normalizálni a testhőmérsékletét. 

A férjem délelőtt kint tevékenykedett a kertben, de minthogy nagyon rámelegedett, behívtam. Még le kellett volna szedni az epret, de úgy döntöttünk, megvár bennünket estélig....

Ebédeltünk, lepihentünk egy kicsit és HATALMAS tombolásra ébredtünk...

Jeges eső esett

mégpedig igen nagyszemű jéggel (azt hiszem nyugodtan nevezhetjük galambtojás nagyságúnak)

 Kilyuggatta a szőlőt,

 elverte az epret (az esti eperszedés arról szólt, hogy ne rothadjanak a bokron, az esetleg épen lévőket ne fertőzzék meg az ilyenkor fellépő betegségekkel)

lekaszálta a céklát, a rukkolást, az előző nap kihelyezett paprika és padlizsán palántákat teljesen elverte, fel kellett szedni őket...(azért szerencsére a paradicsom valamennyivel erősebb volt, abból maradt pár darab).

Elég siralmas látványt nyújtott a kert. Lehet, hogy vicces, de a bébicékla leveleit sajnáltam a legjobban, mert egy csomó receptet kinéztem, hogy mennyi minden finomságot lehet céklalevélből csinálni. Például batvinyát, céklalevél salátát, céklalevél gombócot, meg még sok mindent amit az ember kiagyal.

Ma már egy kicsit jobban mutat a kert, és a hosszú hétvégénk egy részét a kert újraélesztésének szánnánk. (látok esélyt céklalevél saláta készítésre :-)).

A jégverés következtében felszabadult egy csomó hely, oda vetünk másodvetésben főleg zöldbabot, meg csemegekukoricát, sörretket, uborkát, meg veszünk pár palántát is. Később még spenótot, rukkolát, mángoldot. Ha van ötletetek még mit lehet, osszátok meg velem.