Ajándékot kaptam

ismét. Most Eszterlánc barátnőmtől, egy verset. Nagyon köszönöm.

Kiss Anna:

Szedésre érett már a fű, Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye Világol kinn a réten.
Talán füvek közt válogat, Sejtésnyi még az illat,
Álom füvére hogyha lel, Magának is szakíthat.
Szedésre érett már a fű, Harmat suhog le róla,
Csücsökre fogja pendelyét A jó füvek tudója.
Úgy válogat, hogy szóban is Elősorolja őket,
Igazlátókat, éltetőt, Lélekcseréltetőket.
Vigyázva, hogy virág is Hullatlan megmaradjon,
Vének szívében ifjúság Belőlük hogy fakadjon.
Szedésre érett már a fű, Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye Világol kinn a réten.

Forrás

A képeket nézegetve, és a verset hallgatva jutott eszembe a Boszorkánymúzeumban kiállított speciális fűszedő sarló, a növénytároló lopótök, a harmatgyűjtő lepedő.
Csupa titokzatosság, csupa sejtelem...