Az életed a gyerek körül forog- mondták nekem többen.
Ezen gondolkodva jutott eszembe a Naprendszer keletkezése.
Nem, nem érzem azt, hogy a gyerek körül forogna az életem. Mi együtt forgunk. Forgunk, mozgunk, fejlődünk a saját tempónkban. Ebben a forgásban, én vagyok a "középpont", a biztos pont, akihez "igazodni", tartozni lehet, ameddig szükséges.
Aztán, ha elérkezett az idő, le kell válni és pályára állni. Minden gyermekemnek a saját pályájára.
Itt vége is a párhuzamnak, mert nem szeretném, hogy a gyerekek életének középpontja én legyek.
Most így érzek, így gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése