Cukrászdában

voltunk tegnap. Ez külön programnak számít, hiszen kisfalunkban nincs cukrászda. A falubeliek mesélik, hogy volt itt is valamikor, de bezárt.

Átruccantunk tehát a szomszéd faluba egy-egy kávéra (a felnőttek) és sütire.

Egy idősebb bácsi azt mondta nekem pár napja, hogy alszik ez a falu (ahol lakunk)...

Közben most olvasom Joanne Harris Csokoládé c. könyvét.

A történet egy francia kisvárosban játszódik, ahová egyik év húshagyókeddjén egy ismeretlen titokzatos nő (Vianne Rocher) érkezik, majd pár nap elteltével megnyitja csokoládézóját. A csokoládéból jósol, azon keresztül ismeri meg, szólítja meg az embereket, akik lassan visszatalálnak saját magukhoz.

Régebben néztem a filmet is.

Ezek az események, élmények álltak össze ismét egy érzéssé bennem, hogy ennek a falunak is kellene egy Vianne Rocher, aki felrázza a közösséget, friss levegőt hoz.

Lehet megérkezik a böjti szelekkel...