2009. december 25., péntek

A szőlővessző

koszorú sikerén felbuzdulva, egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy Annás kertjében fellelt hópihét meghorgolom én is!

Utoljára 14 éves korom körül horgolhattam (érdekes a horgolótűm még megvan, de kötőtűm már nincs).

Első körben egy raffiaszállal néztem meg, hogy a láncszemképzésre emlékszem-e. Mivel ment a dolog, nekiláttam a hópihének, de a rövidpálcánál megakadtam. Livus (megmutatta a rövidpálcát és felhívta a figyelmem erre a linkre), majd Gólya-néne barátnőm segített (utóbbival telefonon tartottuk a kapcsolatot miközben a vonal egyik végén én, a másik végén Ő horgolt). Sikerült. Horgoltam egy gigantohópihét, ami most az ablakunkat dísziti és egy kicsit amit a fenyőagakra kötöttünk.

2 megjegyzés:

  1. Ez is gyönyörű lett! És nekem is siker, mert ezek szerint valamennyire érthető volt a hópihe leírása :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Annás,

    Csak most vettem észre, hogy jártál nálam. Üdvözöllek.
    Igen, érthető volt a hópihe leírása, és nekem is sikerült meghorgolnom, bár a kevés horgolási tudásom miatt, csak telefonos segítséggel.

    VálaszTörlés