A reggeli kávézás

szertartása mindig is a családi hagyomány része volt. Anyukám mondását idézve "Bez kafe nista!", szabad fordításban "kávé nélkül még a fű sem nő". Az ünnepek alatt a férjem is itthon van reggelente, így végre közösen tudunk kávézni! Mégpedig valódi török kávét (kávéport a hugomék hoztak tegnap).

Elővettem a Bascarsijan vásárolt valódi délszláv, réz kávézós szettet és nekiláttunk kávézni. Lassan, óvatosan kortyolgatva a forró italt. Lassan, úgy ahogy azt a délszlávok is teszik...

A kis csészéket többször is megtöltöttük (úgy, ahogy a délszlávok is teszik), sőt a kis dzsezvát is többször megtöltöttem a nagyból (ez viszont nem a hagyomány része).

Eredetileg ratlukot kellene mellé enni, de ezt kisfalunkban nem lehet kapni, így maradt a mézes sütemény, a fonottkalács és a mákos bejgli...

Bővebben a török (majd délszláv) kávézásról itt és itt.