Karácsony napja

és másnapja is nagyon szépen telt (telik). Nem mentünk senkihez, csak vendégeket fogadtunk. Karácsony napján lesétáltunk a templomhoz (a mise reggel fél hétkor volt, arra nem értünk oda).

A templomkertben imádkoztunk, majd hazasétáltunk. Közben eleredt az eső. Alaposan megáztunk (nem vittünk sem esernyőt, sem esőkabátot), de nem zavart bennünket, mert meleg eső volt, szinte nyári záporra emlékeztetett. Judit a hátamon volt, kendőben, a kabátom alatt. A kapucnit ráhúztuk a fejére és onnan nézhette az esőcseppeket. Együtt voltunk egész nap, pihentünk, játszottunk. Ahogy szürküllött, a szemközti völgybe lassan leereszkedett a köd.

Este az egyik baráti pár látogatott meg bennünket. Kávézgattunk, a fiúk mézespálinkát ittak, bejglit ettünk, beszélgettünk.

Karácsony másnapján a húgomék látogattak meg bennünket. Ebédeltünk, elmentünk sétáltunk egyet a faluban (hivatalosan nem falu, de én érzem és szeretem a településben a falvat). Annyira örültem, hogy itt voltak! Elhoztak egy kis szeletet az otthoni létből, szagokat, ételeket, élményket.