Gólya-néne barátnőm kérésére, terápiás céllal, létrehoztam egy illóolajkeveréket alacsony vérnyomás kezelésére. Ebben az esetben az illat fontos, de nem elsődleges. Ugyanakkor, az illat (számomra) talán ezzel a képmozaikkal ábrázolható legjobban.
"Gyere, kézenfoglak, menjünk együtt, ne félj, segítek!"
Az első ami eszembe jutott erről az illatról, hogy bántóan friss az illata. Mondjuk olyan, mint gyerekkorunkbam a vietnami balzsam illata volt. Kis várakozás után amikor már a kevésbé harsogó összetevőket is érezni lehetett nekem egy öreg szekrény enyhén fanyar illatára emlékeztetett. Ez már egy barátságosabb illat volt, amiről úgy éreztem, nem kizárólag az orr nyálkahártyám megtépázásával fog a szervezetembe kerülni. Nos, várom a hatását...
VálaszTörlésKöszönöm a visszajelzést, és várom a beszámolót a hatásról is.
VálaszTörlésTöbb embernek mutattam eddig az illatot és a képet. Nagyon változatos, ki hogyan reagált.
férj: A jobb felső sarokba lévő zöld szem, kifejezi az illatot.
barátnő 1: Érez az illatban valami "lilát".
barátnő 2: Érez az illatban, valami mezőt, valami virágosat, a kép pedig túlságosan edrős.
Úgy gondolom, hogy a lila (talán a "virágos" is), az öreg szekrény, a képen a kékeszőld szem, illetve a bal felső sarokban lévő fa. A szöveges részben, pedig, a "gyere kézenfoglak...". Bár, lehet, hogy tévedek.
Igen, az illatok nagyon másként szólnak az emberekhez.