Kis

felfedezőm. 

A múlt héten Szárazdon voltunk Nóra barátnőmnél. Nagyon jól éreztük magunkat! Szabad élet, szabad szaladgálás, szabadság. Tetszett ahogy a lányom mezítláb járkált, még az után is, hogy belelépett egy kis növénydarabba, amit tűvel szedtünk ki, ahogy kirohant a nyári-almafához, hogy most ezt az almát szeretné megenni, s miután lemostuk róla  a port körberágta, a lyukakat , ütéseket gondosan kikerülte, és szaladt a következő almáért. 

Tetszett ahogy teljesen természetesen nyúzta a kutyákat, macskákat, ahogy a Kapos parton végigvezetett egy egész kukoricatáblán, azzal, hogy van még pár szál kukorica. Amikor várandós voltam vele sok kukoricatáblát felvételeztünk. Lehet innen ez a megfejthetetlen vonzódás a kukoricához?

A képeket Nóra barátném készítette.