Tavasz óta tervezem,

hogy a virág-hétfő mintájára létrehozom a kert-kedd bejegyzéscímkét. Ez érdekes elgondolás tőlem, hiszen a kertünk sok kívánnivalót hagy maga után, de mégis szép. Szép, mert bizonyos szempontból gondozatlan és természetesen buja. Közel 500 m2 a kert, és 9 szőlősor fut rajta végig. A sorok között fű van, amit több helyen feltörtük, itt kisebb haszonkerteket hoztunk létre. Nos, a szomszéd igen csak rossz szemmel nézi a füves területeket. Finoman megjegyezte, hogy ő nem szereti azokat akik füvet termesztenek, no de akinek nem inge ne vegye magára. A füvet a férjem (nagy morgások közepette) sarlóval vágja. Nekiálltam én is, de elzavart azzal, hogy rossz nézni amit csinálok. A gyerekkel a hátamon meg nem nagyon merek nekiállni egyedül (nehogy a gyerek lábába vágjak). A sarlózás azért kell, mert a fűnyíróval ellentétben nem semmisíti meg a területen lévő apró rovarokat. Ugyanis azok a szerencsétlen jószágok az erős "szél" hatására még jobban kapaszkodnak a fűszálba, amit a gép levág. Egy-egy fűnyírás után, zsíros bogárpépet lehet eltávolítani a fűnyíróról. Szóval sarlóz a férjem, és be kell látnom nagyon szerethet engem, ha ezt megteszi nekem.

Úgy gondolom, meg is van a hatása, mert a kertünkben laknak:

rovarok

Hatalmas hím szarvasbogár.

Ilyet még sosem láttam élőben, csak a filmeken. A komposztláda tövében találtunk egy élő ledlámpát. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős fénye van egy szentjánosbogárnak.

kétéltűek

Nincs képem a békákról. Általában a kutyák ivóvizében szoktuk őket megtalálni. Innen a komposztláda tövébe öntjük a vizet békástól, és engedjük őket útjukra, hogy vígan fogyaszthassák tovább a szúnyogokat.

hüllők

Két gyík lakik nálunk, a fenti (zöld gyík) akiről van képünk és egy másik, akit nem figyeltem meg kellőképpen, hogy meg tudjam határozni (fali vagy fürgegyík lehet). Ez utóbbit szintén a komposztláda környékén szoktam látni napozni, ma azonban egy elég különös helyen találkoztunk ele, mégpedig a kutyák itatóvödrében. Szegényem keményen kepesztett. Szerencséje volt, mert a kutyáknak mentünk ki friss vizet adni, még időben észrevettük (nem fulladt meg, nem ették meg a kutyák). Kézzel kaptam ki a vödörből. Remélem nem sértődött meg nagyon, és nem költözik el tőlünk.

madarak

A kis kertilakba beköltöztek a rozsdafarkúak. Most költenek másodszor. Nem háborgattuk őket. A férjem egy alkalommal mégis úgy döntött be kell mennie, kihozni valamit (el nem tudom képzelni mi lehetett annyira fontos). Ügyesek voltak a rozsdafarkú szülők, közös erővel kikergették a betolakodót. Még napokkal az esemény után is szabályosan megtámadták Zolit, ha meglátták az udvaron. Aztán megbékéltek. Szóval, a kerilakban a rozsdafarkú pár az úr.

Ugyan nem nagyon értek hozzá, de szerintem ez az egyik fióka. A képeket akkor készítettem, amikor az első fészekalj kirepült.

A stiglincek nem a kertünkben fészkelnek, de gyakori vendégek nálunk, ahogy egy barázdabillegető is volt tavasszal. A környékünkön fészkel egy sárgarigó is, aki sokszor megosztja velünk bölcsességét, hogy "Jó a dió fiú". Judit amikor meghallja a dalt, rögtön rávágja, hogy dió, dió!

az emlősök közül két szeleburdi kutyát találtam csak, pedig egy sündisznót szívesen vendégül látnánk.