2010. július 25., vasárnap

Egyedül ülök a Csingtin hegyen

a címe annak a versnek, amit Dr. Sári László elmondott a Kossuth rádió egyik adásában, amelyben a keleti kultúrák stresszkezelő módszeréről, hozzáállásáról volt szó.

A vers rövid, megjegyeztem az utolsó két sorát

...nem unjuk meg nézni
egymást-én és a hegy.

Rákerestem a neten a versre, és ráakadtam a Su-La-Ce A keleti kultúrákról blogra.

Li Taj-po verse Képes Géza fordításában így hangzik:

Madárraj lebeg,
árva felhő megy,
nem unjuk meg nézni
egymást-én és a hegy.

Li Taj-po szaval
A honlapon hat másik fordításban is megtalálható a vers.
A vers hatására eszembe jutottak olyan gyermekkori élmények, emlékek, amikor nem untuk meg nézni egymást-én és a felhő, az ég, a hársfa.
Több időt kellene szánni a tétlen, rácsodálkozó szemlélődésre. Szerencsére van egy segítőm, a lányom..
Ma őszinte, lelkes örömmel, ragyogó szemmel üdvözölte az esőt. Átmelegítette a szívemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése