Még

elragad a mindennapok forgataga.
Próbálok befelé figyelni, ráhangolódni a természetre. Egyre mélyül a sötétség, egyre inkább a belélegzés szakaszát éljük. Minden, minden befelé mutat.
Készülök. Nem a menüvel, hanem a díszítéssel, az ünnepre való tiszta, őszinte ráhangolódással. Olvastam egy gyönyörű bejegyzést az adaventről. Minden vasárnap érkezik egy angyal (kár, hogy erre nem gondoltam előbb). De nem baj, majd most vasárnap. Készülnek a tiffany angyalkák karácsonyra. Megkérem a férjemet, hogy készítsen négy igazi adventi angyalt (kéket, pirosat , fehéret, lilát), és ők egyesével (vagyis most vasárnap három majd negyedik vasárnap egy) fognak megjelenni a karácsonyi asztalkán.

Azt hittem

feltaláltam valami újat, de rákerestem a neten, és már létezik. Spenótos baklavát készítettem tegnap. Alapjában véve spenótos rétest készítettem a spenótblogon található leírás szerint, de nem tekertem fel mint a rétest, hanem egy tepsziben rétegeztem, mint a baklavát.

A rétegezés után, a még nyers tésztát felvágtam (éles kész szükségeltetik,mert egyébként csak nyúzza az ember lánya), és betettem sütni. Mikor a tészta megpirult késznek nyilvánítottam, és leöntöttem az előre elkészített lével (ami a szirupot helyettesítette).

A léhez 3 dl sört felfőztem egy dl húslével. Ánizzsal, köménnyel, sóval, borssal fűszereztem.

A sörös öntet (nem is tudom mi ennek a helyes megnevezése, ez nem öntet...)
ötletét a Legjobb Sörös Recept pályázat adta. Küldtünk be pár receptet a férjemmel, és úgy látszik a lelkesedés a pályázat végével nem ért véget. Továbbra is kísérletezünk a sörrel főzéssel.

Készülődés

Vágtam Borbála-ágat. Minthogy cseresznye nincs a kertünkben, így orgonát. Remélem kivirágzik karácsonyra!


Folyamatosan készül az adventi koszorú. Koszorú alapnak egy üveg koszorút terveztem (de nem készült el), így kiloptam a tiffany tündér alól a levelet. A díszítő gyöngysorhoz csipke- és borókabogyót fűztünk fel cérnára a lányommal, valamint narancsot és mandarint tűzdeltünk meg szegfűszeggel.



Mézeskalácsot is sütöttem (életemben először). Mikulás csizmákat készítettem (ez volt a minta...van még mit fejlődnöm). Szerettem volna megfesteni pirosra a csizmát. Ételfesték nincs itthon (nem is szeretném ha lenne), így szőlőlével próbálkoztam, mint látható elég kevés sikerrel. De remekül mutatnak ezek a natúr csizmák is, nem? Nagyon jót szórakoztunk. Segítségem is volt, aki bősz erőkkel vámolta a még nyers tésztát (is).


Az adventi naptár készül. A háttéren a távolban látszik Betlehem, s istállóba már beköltöztek a tehenek. Ma egy csacsi érkezik, aztán a juhok.

Most így néz ki a karácsonyi asztalunk.

Advent

van, s szeretném, ha családilag valóban átélnénk a várakozás élményét.
Talán úgy, ahogy Pilinszky itt leírta....
" Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre."

Judit még kicsi ahhoz, hogy tudja mire várakozik, de szeretném ha érezné, hogy készül valami, hogy jön valami, ami megmelengeti a szíveket.

Az adventi koszorúnk folyamatosan készül. Mindig hozzáteszünk valami nekünk kedveset. Tobozt, gallyat, csipkebokorrózsa-vesszőt. A csipkebokorrózsa ennek a népdalnak köszönheti töretlen népszerűségét.

Amit viszont elfelejtettem az az adventi naptár. Talán, mert gyermekkoromban nekem nem volt ilyen. De azért nincs behozhatatlan előnyünk, így ma nekiállunk az adventi naptár készítésének. Azt találtam mi, hogy egy kartonlapra rajzolok, majd kivágok 24 figurát (istállót, jászolt, teheneket, bárányokat, szamarat, 3 királyokat, Józsefet, Máriát, Jézuskát, pásztorokat, angyalokat, csillagot, stb.) és minden nap felragasztunk egy figurát egy másik kartonlapra. Miközben én mesélek, és a történet akkor lesz teljes, mikorra elérkezik a karácsony. Igaz ez egy kicsit fordított adventi naptár, hisz a dolgok nem fogynak, hanem szaporodnak...és akkor lehet azt mondani, hogy folytatódjon a történet, talán lesz olyan megérkeztünk, valami beteljesedett, érzése Juditnak.

Azért

van még zöld a kertben.

Magyal,puszpáng,moha...

Hűha!

Ma szembesültem azzal a számomra a megdöbbentő ténnyel, hogy vasárnap meg kell gyújtani az első gyertyát az adventi koszorún.

Pedig most lettem kész az őszi dekorációval. Vagyis a hiányzó elem is a helyére került, egy horgolt gomba formájában.

A leírást Annás blogján olvastam, de külön segítséget is kaptam tőle, amit ezúttal is köszönök.

Krizatémot

szakítva

Kerítés mentén krizantém sövény.
Virágot tépek, dúdolok csendben.
Ruhám a záport magába itta.
Krizantém-szagtól lesz csuda kedvem.

Tu Mu (kínai költő verse)
Ford.: Orbán Otto

Forrás








Tavasszal kaptam jópár szál meggyökeresedett krizantémot. Elültettem a kerítés mentén. Nem gondoltam volna, hogy már most ősszel virítani fognak, de nagyon örülök nekik. Kicsit viccesek is, mert tényleg egy-egy szál az egész, még nincs kialakult bokor, de a kertem ékességei most.

Tündér

és angyal.








Sajnos a képek nem lettek túl szépek, de remélem a hangulatot tükrözik.

Kihasználva

ezt a gyönyörű novembert, a múlt hétvégén egy kisebb kirándulást tettünk.

Történeti kertek,

vagy számomra méginkább történelmi kertek adattárára bukkantam. A honlap a magyarországi és más közép-kelet európai történeti kerteket mutattja be, sok esteben képekkel. Legnagyobb sajnálatomra Vajdaságból egy kert, kúria sincs a honlapon.

Pedig ott is vannak, voltak nagyon szép kastélyok, kertek. Az elmúlt évtizedek (szocializmus, háború, embargó) azonban mély nyomot hagytak ezeken a kastélyokon is. Annyira jó lenne, ha ezek a kastélyok, kertek, kúriák ismét régi
fényükben ragyognának!

Geschner-kastély

Kép:innen

A vajdasági kastélyokról a Mozaik Tv készített egy sorozatot, amelynek részei innen letölthetők.

Számomra az egyik legszebb magyarországi példa (vagy legalábbis ezt ismerem leginkább) a fehérvárcsurgói Károlyi kastély felújításának története valamint mai élete és funkciói.

Könyörgésünk színhelyei

címen jelent meg Csúszó Dezső, Szabadka község (Magyarországon szerintem járásnak felelne meg) keresztjeit bemutató, négy kötetes sorozata.

Csúszó Desző édesapám munkatársa volt. Mindketten a szabadkai mentőállomáson dolgoztak. A sorozat első kötete nem sokkal az után jelent meg, hogy édesapám meghalt. Elmentünk a könyvbemutatóra. Édesanyámon láttam, hogy jó volt számára felidézni a közös napokat, a közös komikus-tragikus történeteket. Az író elmondása szerint a bácskai tanyavilágban gyakran hívták ki a mentőautót úgy, hogy a kereszteket adták meg tájékozódási pontnak. A mentősök nagyon gyorsan beletanultak a keresztek nevébe, helyébe.

Az idén sem jutottunk haza halottak napjára, de megemlékezni mégis volt alkalmam. Végigjártam a falu (község, de nekem mégis falu, de talán így még jobban szeretem) közkeresztjeit.


kereszt a Szőlő utcában


kereszt a templomkertben


kereszt a Petőfi-téren

kereszt a Béke-téren

kereszt a Hősök-terén

kereszt az Erdő-utcánál

Mindegyiknél elmondtam egy imát, néztem a mécseseket, és a mécsesek fényében lányom ragyogó arcát.

Pár héttel

ezelőtti képek a kertből. Szüreteltünk a lányom meg én, s miközben lassan szedegettük a szőlőfürtüket felfedeztünk még pár látogatót, akik az ősz utolsó meleg napsugarait élvezték. Jó volt kint. Telt illatok, telt színek...

Lányom

születésnapja a Zene világnapján van.

Ajándékként a második születésnapjára, egy zenélő (doromboló, nyervogó) játszótársat kapott, Pernyét.

Hízelegnek egymásnak,

játszanak egymással, gombolyaggal, vagy úgy, hogy a képen is látható zsákokból vesz ki diót a lányom, majd gurítja Pernyének, és egyszerre futnak, ugrálnak, örülnek.

Jó ajándék egy ilyen játszótárs!