Advent

van, s szeretném, ha családilag valóban átélnénk a várakozás élményét.
Talán úgy, ahogy Pilinszky itt leírta....
" Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre."

Judit még kicsi ahhoz, hogy tudja mire várakozik, de szeretném ha érezné, hogy készül valami, hogy jön valami, ami megmelengeti a szíveket.

Az adventi koszorúnk folyamatosan készül. Mindig hozzáteszünk valami nekünk kedveset. Tobozt, gallyat, csipkebokorrózsa-vesszőt. A csipkebokorrózsa ennek a népdalnak köszönheti töretlen népszerűségét.

Amit viszont elfelejtettem az az adventi naptár. Talán, mert gyermekkoromban nekem nem volt ilyen. De azért nincs behozhatatlan előnyünk, így ma nekiállunk az adventi naptár készítésének. Azt találtam mi, hogy egy kartonlapra rajzolok, majd kivágok 24 figurát (istállót, jászolt, teheneket, bárányokat, szamarat, 3 királyokat, Józsefet, Máriát, Jézuskát, pásztorokat, angyalokat, csillagot, stb.) és minden nap felragasztunk egy figurát egy másik kartonlapra. Miközben én mesélek, és a történet akkor lesz teljes, mikorra elérkezik a karácsony. Igaz ez egy kicsit fordított adventi naptár, hisz a dolgok nem fogynak, hanem szaporodnak...és akkor lehet azt mondani, hogy folytatódjon a történet, talán lesz olyan megérkeztünk, valami beteljesedett, érzése Juditnak.