ahogy mindig is május 1-én. Most nem Palicson az erdőben (hagyományosan ilyenkor tele van az erdő rostélyost és bográcsost készítő emberekkel) készítettük, vagy nem vettünk egyet a tó menti vásárban (hagyományosan Palicson ilyenkor nagy a fešta (olvasd festa-fesztivál) van. Nagy a tömeg, vursli, mindenféle portéka, és ott a tó (az a bizonyos, amelyről Kosztolányi a "Mi van még itt" c. versében is írt).
.jpg)
.jpg)
E helyett kiültünk a kertünkbe, kihoztuk a fonott székeket, és láblógatva forgattuk a húst, a krumplit a rostélyon a tárcsán. Judit közben körülöttünk téblábolt. Megnézett mindent (faszenet), meghempergett a homokba, játszott a kutyákkal, szóval tetemes mennyiségű panírt magára szedett. A képek sajnos nem adják vissza azt a koszmennyiséget és minőséget ami a lányomon volt.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
A lényeg mégis az, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
Nos, így lehet rostélyozni. Két felnőtt egy gyerekre már nevezhető biztonságosnak. Mi évekig nem mertünk, mert 2 gyerekre hívni kellett volna minimum egy gyerektelen párt is... Barátok pedig messze vannak, és ritkán jönnek...
VálaszTörlésHát, ezek a barátok már csak ilyen lassan (de biztosan) cihelődnek.
VálaszTörlésEgyébként tényleg egy gyerekre egy szabad felnőtt kell...
Dehogy kell egy gyereknek egy felnőtt ez tévhit! Csak odafigyelés és szervezés, 6 gyerekkel is lehet, akár 1 felnőttnek is bográcsozni, sütögetni!
VálaszTörlésÖrülök, hogy Judit jól van!
Vajdaságban van egy mondás (az a baj, hogy már én sem emlékszem pontosan). Valahogy így szól: "Vigyáz rá, mint kotlós az egy csibéjére"
VálaszTörlésVagyis túl óvatos vele, túlaggódja a dolgokat. Hát, nekem is csak egy csibém van. Tett-vett az udvarban, ahogy kell is egy ilyen gyereknél. Valahol én is biztonságosnak éreztem, hogy egy szemem a gyereken volt. Néha nagyon határozottan közelítette meg a rostélysütőt, másrészt pár lépéssel tőle mindig megállt. Mondtuk neki, hogy süt, és ezt figyelembe is vette. Aztán (a bejegyzésed hatására) eszembe jutott, hogy kiskoromban én is útáltam amikor túlaggódták a dolgokat. Mindig (no jó, sokszor) volt bennem olyan érzés, hogy csak kicsi vagyok, nem hülye. Megértettem.
Lehet nekem is kellene még egypár lurkó, és nyugodtabb lennék ;-)