Mozgalmas hét

áll mögöttünk.

Szerdán Isaszegen voltunk a születés hete fesztivál keretében. Az érdeklődő anyukáknak meséltünk a hordozásról kötöttünk rájuk kölesbabát, élő gyereket Krisztivel.

Egyébként én is hordozási tanácsadó vagyok, csak még lusta (?) voltam elküldeni Áginak a címem, hogy tegye fel a hordozó honlapjára.

Csütörtökön meg pénteken Bagon tartottuk meg a születés hete fesztivált. Itt én is a szervezők között voltam, ahogy mondani szoktam, a minden lében kanál anyuka szerepét töltöttem be. Gyertek menjünk, legyen ez, csináljuk ezt, csináljuk azt.

A kultúrház előtti park Bagon.

Csütörtökön inkább gyakorlati(as) témákat beszéltünk át, pénteken inkább születés, gyermekvárás, gyermeknevelés lelki oldalait elemeztük.

A tervezett előadások inkább kötetlen beszélgetésekbe fordultak át.

Jó volt, hogy mindenki oldottan tudott hozzászólni a témákhoz, jó volt, hogy mindenki természetesen tudott viselkedni, hogy mi a beszélgetések közben szoptattunk, míg a gyerekek játék közben szopiztak :-)

Beszélgetés

A bagi óvónők vezetésével játszóházat is volt. Mondanom sem kell, a gyerekek nagyon élvezték! Volt ott mini mászóka, játékszönyeg, rengeteg kocka, autó, baba. A lányom kedvencei a babák voltak, a valódi és a játékbabák egyaránt. Ha lát (vagy akár csak meghall egy babahangot), hihetetlen hangerővel kiáltja, hogy: BABA!

Játszóház

Örültünk, hogy nemcsak anyukák, de nagymamák és apukák is voltak!

Nagymamák a születés hetén

Kialakítottunk egy siratószobát is. Mert bármennyire fájdalmas, néha üresen marad (lesz) a bölcső. Voltunk ott többen, akiknek vannak ilyen élményei. Fontosnak tartom, hogy erről beszéljünk, hiszen a halál épp úgy része az életnek, mint a születés. Ugyanolyan (ha nem erősebb) misztikum, elidegenedés veszi körül a halált mint a születést. Napjainkban mindkettő idegen környezetben, a szeretteinktől távol zajlik, nincsenek meg azok a rítusok amelyek régen elfogadhatóvá, emberivé, ismertté tették őket. Nagyon tartalmas beszélgetések születtek.

A siratószoba

A rendezvény után kaptunk hideget is, meleget is. Mégis, nagyon örülök, hogy megrendeztük, hogy eljutottunk az emberekhez, hogy megismerkedtem sok hasonlóan és másként gondolkodó anyukával, hogy ott voltak a nagymamák is, hogy gondolatokat osztottunk meg egymással, hogy felmerült az igény, hogy rendezzünk állandó beszélgetős klubot, hogy részese lehettem ennek...