A takarítás, rendrakás (számomra) fontos, de nem lehet az élet célja.
Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok c. könyvében a következőket írja:
"Láttam olyan nőket, akik előbb mindent rendbetettek a háztartásban, s csak azután ültek le írni...egyébkpént is furcsa dolog ez a takarítás...sosincs vége. Tökéletes módja egy nő leállításának."
Ha az ember másban is ki akar teljesedni, meg kell fontolja mire szánja az idejét. Takarít, játszik a gyerekkel vagy éppen alkot valami neki tetszőt. Másrészt egy szépen feltakarított, rendberakott szoba is egy alkotás.
Ez a téma több szálon is előjött esetemben, hiszen gyerek mellett (legalább is én) ebben a másfél szobában nem tudom azt a rendet megteremteni, amit eddig kettőnknél tudtam. Példának okáért, nincs mindig minden elpakolva, mert mindig van valami szana-szét, amivel éppen játszik. A tisztaság is állandó szintfentartást igényel, hiszen egy önálló reggeli azzal jár, hogy morzsa lesz minden fele. Ezt közösen feltakarítjuk, aztán közösen elmosogatunk, ami ismét egy közös takarításba torkollik...
Szóval, más így gyerekkel, és mégis jó, mert nem magáról a rendről és a tisztaságról szól, vagyis nem csak arról, hanem az életről magáról.
A téma kapcsán került a kezembe Polcz Alaine Rend és rendetlenség c. könyve, ami sok mindent letisztázott számomra. A könyv lényegi mondanivalója számomra talán ebben az idézetben összegezhető:
"A formai rend szembetűnő, de megtévesztő lehet. A lényeg az, hogy a tárgyak elhelyezése a folyamatok céljának, melyeket szolgálnak hogyan felel meg. A merev és öncélú formai rend rossz rend, s mint ilyen lényegi rendetlenség, mivel nehéz alkalmazkodni hozzá...
Az igazi és a jó rend: a lényegi és formai rend természetes, görcsmentes egyensúlya."
A bejegyzés kapcsán nézelődtem a neten, és találtam meg ezt a Polcz Alaine interjút. Már az első mondat tartalmazza azt, ami mostanában a heptikém, vagyis a lomtalanítás.
"Az emberek alaptermészete nagyon keveset módosult, miközben a tárgyi világ alaposan megváltozott körülöttünk, mindent elborít, és ezzel a dömpinggel nehéz megbírkózni."
Igen, rengeteg felesleges tárgy vesz körül bennünket, és rám legalább is fojtogatóan hat, így nekiláttam a lomtalanításnak és szelektálásnak, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy úgy-ahogy, de megpróbálom követni a Fly Lady háztartásvezetést. Mondjuk ezt is inkább ilyen laza természetességgel teszem, mintsem katonás odafigyeléssel, de így is jó eredményeket értem el. A másik könyv, ami a lomtalanítás kérdésének átgondolására sarkalt Horváth Mária Feng Shui enciklopédia c. könyve (egyébként nem követem a feng shuit oly módon, hogy a ház pontosan a feng shui elvek mentén lenne berendezve, nincsennek feng shiu tárgyaim, stb).
Szóval a lomtalanítás. Nekiláttam, és rengeteg tárgyat, ruhát, újságot dobtam ki, vagy vittem le a családsegítőbe. Mert ami nekem lom, az másnak még lehet érték, segítség. A lomtalanítás (ezt is olvastam valahol), inkább lelki, mintsem fizikai folyamat, hiszen az ember megválik valamitől, ami valamikor neki fontos volt. Amikor beköltöztünk a házunkba, ajándékba kaptunk egy zsáknyi függönyt (ez nem túlzás, tényleg egy zsáknyi volt!). Olyanokat amelyek vagy kicsit voltak sérültek, vagy nagyon nem tetszettek nekem. Hezitáltam mi legyen velük. Kerüljenek a padlásra, mert hátha egyszer, ha másra nem a lányomnak játéknak, királynői fátyolnak, jók lesznek? Aztán úgy döntöttem, nem. Nem fogom évekig a padláson tárolni őket, a hátha egyszerre várva. Ami olyan volt, azt leadtam a családsegítőbe, hátha segít valakinek MOST. És én ettől jól érzem magam.
Mielőtt feltöltöttem volna a bejegyzést, megmutattam a férjemnek. Közölte, hogy ő márpedig nem fog lomtalanítani. A saját cuccaimmal azt csinálok amit akarok. Hát igen, a férjem tipikus gyűjtögető (vagyis hozzám képest mindenképpen az).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése