Magas hegyekre menj.
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.
A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.
Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,
s ott is hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.
Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd
S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.
(Áprily Lajos: Ködös évszak előtt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése