A növényi olajok

jelentőségét az aromaterápiás kezelés során sokszor elfelejtjük hangsúlyozni. Pedig a növényi olajok maguk is terápiás tulajdonságokkal bírnak, külsőleg és belsőleg is alkalmazhatóak. A növényi olajokban esszenciális zsírsavakat találunk. Az esszenciális zsírsavak a szervezet számára nélkülözhetetlenek, ugyanakkor - mivel előállításukra a szervezet nem képes - a táplálkozással kell, hogy a szervezetbe jussanak.
Ha egy átlagembert megkérdezünk jó esetben 5-10 növényi olajat tud felsorolni, pedig rengeteg növényből sajtolnak olajat, vagy készítenek belőle macerátumot.Más-más növényi olajat kell használni láz esetén, mást erős gyulladásoknál, mást, ha az ember illóolajos "parfümöt" szeretne készíteni. Belső használatra leginkább azt javaslom, hogy salátára öntve fogyasszátok. Érdekes tapasztalás, hogy mennyire más és más a saláta íze, ha az ember ilyen vagy olyan olajat önt rá.
A növényi olajokról sok mindent megtudhattok itt és itt.

Ismét

nekiálltunk a palántanevelésnek. A konyhámban egymás mellett sorakoznak a balkonládák az elvetett magokkal (paradicsom, paprika, padlizsán, zeller, és pár virág magja). A karalábét még nem vetettük el, emlékeim szerint az nagyon  gyorsan kel.
A magokat több helyről szereztük be:
- egy ír webboltból rendeltünk dalmátvirágot, és kaptunk pár paradicsommagot is :-)
- helyi gazdabolt
- Tápiószelei génbank (egyelőre nem érkezett meg, de rendeltünk)
- Grósz Tamás kertészetéből

A magokat elültetése előtt alaposan áttanulmányoztuk Il kertjénél leírtakat, és sok mindenben hasonlóan jártunk el.
Virágföldet vettünk és kevertük a házi szépen érett, átszitált komposztunkkal, körülbelül fele-fele arányban. A virágföldet már előző nap behoztuk, hogy jól felmelegedjen. A balkonládákba tettük a földet, belocsoltuk, hogy tömörödjön. Két csíkot húztunk a földbe, nem túl mélyet, olyan 1 cm mélységben és egymástól cc 1 cm távolságra elvetettük a magokat. No jó, de itt jön a Barbatrükk. A magokat előtte "becsáváztuk". Egy kis pohárba tettük a magokat, és öntöttünk rá egy kevés vizet. A vízbe tettünk kb 1 kiskanál tejet, melybe előzőleg 1-1 csepp teafa és vadlevendula illóolajat tettem. Mindkettő nagyon jó antibakretiális és antifungális tulajdonságokkal bír. Reméljük ezzel elkerüljük a gyakran fellépő palántadőlést. Igen ám, csak a megduzzadt magokat nem olyan egyszerű vetni. Ehhez azt találtuk ki, hogy a magokról leöntöttük a "csávázólevet", majd fogpiszkálóval spatulára szedtük fel őket egymástól kb egy cm-re. A spatuláról pedig fogpiszkálóval lökdöstük a talajra.

A magokat végül fél centiméter vastagon földdel fedtük be, tömörítettük, öntöztük. A ládák talajába a beleszúrtunk pár gerezd fokhagymát.Az egészet végül frissen tartó fóliával fedtük le (nem zártuk le teljesen), hogy jobban párás maradjon. Mikor megjelentek az első palánták levettük a ládákról a fóliát.

Az öntözéssel mindig gondjaink voltak. Az idén erre jobban oda kell figyelünk, hogy elég meleg legyen a víz és ne legyen túl magas az ásványi anyag tartalma. Az öntözéshez egy környékbeli forrás vizét tervezem használni. Az is hibánk lehetett, hogy nem volt elég meleg a víz. Az előző honlapon 30 fokos vizet javasolnak.
A palántákat egyszer fokhagymás áztatmánnyal is be fogom öntözni, had erősödjenek, és így kisebb a palántadőlés veszélye.
A fokhagymás áztatmányhoz 1 liter vízbe teszek 5-6 gerezd fokhagymát és egy éjszakán át ázni hagyom.

Zen kenyér

recepteket találtam a Terebess oldalon. Vegyes gabonából és pillangósok magjából készített lisztet használnak minden esetben.  Ez adta az ötletet további kísérletezésre. Mákdarálón megőröltem egy bögre lencsét (hagyományos barna lencsét). Hozzákevertem 3 bögre frissen őrölt tönkölylisztet. Tettem bele egy kanál sót, felöntöttem annyi vízzel, hogy lágy, jól dagasztható tésztát kapjak. Hagytam pihenni egy órát, majd hozzákevertem kb. 1 dcl hidegen sajtolt napraforgóolajat. Alaposan kidagasztottam. Egy bögrébe tettem egy kiskanál természetes szódabikarbónát, elkevertem egy evőkanál hideg vízzel, majd öntöttem hozzá, kb 7 evőkanál forró vizet. Ezt hozzákevertem a tésztához, és jól elkevertem.
Egy tepszit alaposan kiolajoztam, a fenti tésztát vékonyra kihúzva beletettem a tepszibe és kisütöttem.

Csodálatos

hétvége áll mögöttünk. Miközben pénteken még aggódva néztük a nagy pelyhekben hulló havat, figyeltük a tomboló szelet, a lehetetlenül magas hókupacokat, hallgattuk a híreket, szombaton elmentünk kirándulni és tanulni a Szentendrei-szigetre, Horányba, Tünde anyó nyitott portájára.

Vonattal indultunk, pesti átszállás után a Göd-Vác vasútvonalon Alsógöd állomáson szálltunk le, és indultunk megkeresni a révet. Utunkba akadt egy cukrászda, ahol szombatonként csak 100 Ft a krémes. Nekünk sem kellett több, betértünk, s mind a négyen nagy élvezettel ettük meg a krémeseinket (felnőtteknek kettő, gyerekeknek egy). Krémesezés után folytattuk utunkat a rév felé. A Duna parton volt egy kis játszótér, csúszdával, hintával, mászókával. Judit rögtön birtokba is vette. Tehette, hisz rajta kívül nem volt ott senki. Zoli fiammal pedig az úszkáló és sápogó vadkacsákat néztük. Tetszettek neki ezek a furcsa totyogó, színes madarak. Aztán megérkezett a hajó! A gyerekek még sosem utaztak hajón. Ez is nagy élmény volt. Körülöttünk mindenütt a víz, de mi mégis szárazon átérünk. A túloldalon már várt ránk Tünde és Pali.

Tünde anyó bemutatta a kertet, hogyan gyűjtik a vizet, milyen növényeket termesztenek, hogyan szárítja a gyűjtött növényeket, hol vannak a maráretetők. Míg mi a kertet néztük, Judit lányom megismerkedett Marci cicával is, akinek fájt a lába. Megnéztük a fonott kosarakat. Láttam a férjem arcán, hogy kattognak a kerekei, nézi, figyeli, tanulja más hogy fon, mit és hogyan alkot.

A házuk kis tündérlak, tele szép tárgyakkal, meleg textilekkel, izgalmatos helyekkel. A lányom találtam meg a legizgalmatosabb helyet, mégpedig egy gyerekszobát csupa fiús játékkal :-)

Tünde anyó és a férjem nekiálltak házi sört főzni. Zoli (férjem) már nagyon várta, hogy megtanulhassa s a saját főzött sörét ihassa, ezzel kínálhassa meg vendégeinket. Míg a sör főtt beszélgettünk (előtte azért megkóstoltunk jófajta házipálinkát). Mindenről. Életről, nehézségekről, kihívásokról, reményről, de leginkább terveinkről és a hitről ami hajt bennünket.

Beszélgetés közben Tünde anyó megterítette az asztalt és megrakta minden jóval. Valódi gyümölcsteával (amihez az alapanyagokat ő gyűjti és szárítja), mézzel, spenótos kenyérkencével, mangalicaszalonnával, lila hagymával, almával, friss kenyérrel. Az útra hoztunk magunkkal két fajta kenyérlángost, ezt mi is az asztalra tettük, s jóízűen megebédeltünk.

Ebéd után megkóstoltuk azt a bizonyos házi sört. Íze elsőre szokatlan (nekem). Aztán ahogy kortyolgattam úgy éreztem meg benne egyre jobban az egyszerűséget és a tisztaságot. Igen, talán úgy is fogalmazhatok, hogy nemes egyszerűséget. Szerettem. Egyébként még pár nap, s a mi házi sörünk is kész :-)

Estig maradtunk. Késő volt már amikor visszaindultunk. Tünde anyó még a kezembe csúsztatott egy kis papírzacskót, benne valami meglepetéssel.

Este a Duna parton láttunk egy nyestet. Még sosem láttam igazi, élő nyestet. Valószínű inni ment a folyóhoz, de gyorsan el is tűnt a szemünk elől.
Beültünk a hajóba, vonat, átszállás, majd hazaérkezés.

Estére fáradtak voltunk, de mégis élménnyel telin, feltöltődve tértünk aludni.

Valami ilyen volt ez a kirándulás.

A turbolyát

pár évvel ezelőtt ismertem meg, és kezdtem használni a konyhámban. Az Erdőkóstoló blogon olvastam egy tavaszi gazlevest, innen származott az ötlet.
Elindultak a tavaszi munkálatok a kertben, itt-ott találunk még egy-egy elmaradt csicsókát, frissen hajtó hagymát, feketegyökeret, s nem mellesleg tyúkhúrt és turbolyát.
A leves receptje pedig a következő:
Olajon megpirítottam egy répát, egy csicsókát és pár feketegyökeret. Hogy jobban levet engedjenek rögtön sóztam is. Amikor a répa már puha volt, rátettem egy marék tyúkhúrt és egy marék turbolyát. Mikor a zöldek összeestek, felöntöttem egy kevés leveslével (tönkölybúza leves). Felforraltam, majd botmixerrel pépesítettem. Öntöttem hozza annyi levet, amennyi levest szerettem volna, felforraltam és tálaltam. Meglepetésemre mindenki szerette.

Kosárfonás

a férjem új vagy (legújabb?) elfoglaltsága.
A szomszéd községben Székely Éva, ki egyébként a Hagyományok Házában is oktat,  tart egy rövidebb kosárfonó tanfolyamot. Erre jelentkezett nagy lelkesen. Az egyetem alatt elmentem én is egy kosárfonó szakkörre, de míg mindenki más kosarat font, én valami XXI. századi (pedig akkor még nem is volt itt a XXI. század!) absztrakt tárgyat, amit akár kosárnak is lehetett nézni. Mindenesetre azért lehetett beletenni valamit. No, szerencsére a férjem azért ennél ügyesebb. Első alkalommal, amikor még csak az ismerkedési est volt egy fonott szappantartóval jött haza. Nagyon megörültem, mert egy khm.. ócska műanyag szappantartóm volt. Ment is a kukába a műanyag (szigorúan szelektíven), és helyére került a gyönyörű vessző.

Következő munkája egy pogácsakínáló kosár volt, amit én most kenyérkosárnak használok, minthogy azom sem volt.

Most készül egy közepes méretű gazdasági kosár, egy tálalókosár (remélem ez a hivatalos neve) és egy fedeles gyümölcsöskosár. Nem lehet okom panaszra el leszek látva szebbnél szebb kosarakkal :-)

gazdasági kosár 

kínáló kosár

gyümölcsös kosá

Persze nem hagy a kíváncsiság, nézegettem a neten, hogy milyen gyönyörű játékokat lehet vesszőből készíteni. Igazi kis játékházakat, tele titokkal, vagy lámpát. Jól is jönne egy a konyhámba ;-)

Dominique Baudoux

a College International de'Aromatherapie igazgatója tartott két napos továbbképzést a PanArom Aromaterapeuta Intézet III. Nemzetközi Továbbképzési szemináriumán.
Minden elismerésem az előadónak, szervezőknek, a tolmácsnak.
Szeretem ezt az iskolát. Mély és mégis használható tudást ad át. Emberileg és szakmailag is igaz értékeket nyújtanak.
Ha valaki azon töri a fejét, hogy jobban megismeri az illóolajokat, javaslom nekik ezt az iskolát. Ha az iskola vezetőjéről Adrienne Fellerről szeretnétek többet megtudni, olvassátok személyes blogját.

Érzem

a tavaszt az ereimben. tervezek, szervezek, reménnyel és ígéretekkel  teli vagyok, mint a tavasz maga. Takarítok, álmodozom  lakról, ami még mindig csak vágy-lak. Hogy milyen legyen? Kicsit játékos, kicsit romantikus, nagyon vidám, sok legyen benne a textil. Legyen hozzá nagy kert, sok gyönyörű virággal. Legyen benne gyerekzsivaj, nagy konyha, nagy, szépen terített asztallal. Az asztalon süti, mondjuk ilyen, a vázában virág.
A falak néhol legyenek vakolatlanok, kőből vagy téglából. Legyen egy kicsit rusztikus, egy kicsit kopottas. Legyen benne egy kényelmes olvasófotel, puha, meleg takaróval. (A manóba, már megint idetelepedett a macska!) Sok legyen benne a fény. Inkább vidéki stílusú legyen, mint városias. A metlachil lapokkal burkolt  folyosón egy kis asztal, egy kis ládás pad, rajta párnák. A fogas rusztikus, szinte csak egy deszka, rajta érdekes akasztók, mondjuk ilyenek.

Most ilyen kedvem van. Délután veszek egy törpeíriszt a folyosón az asztalra.
Hogy most mi díszíti a folyosómat? Egy cseréptálban tál víz (Vízkereszt-január 6-án tettem ki, a vizek ébredésének napján), egy puszpángág (Sebestyén napja- jan 20 a fák ébredésének napja), egy velencei üvegbéka (Elek napja- febr 11, a néphagyomány szerint ekkor ébrednek a kétéltűek, hüllők), egy üvegmadár (Bálint napja-február 14-a néphagyomány szerint ekkor kezdenek fészket rakni a madarak) és pár horgolt szív. Egy kis szín kell még, egy törpeírisz tökéletes lesz :-)