Még

elragad a mindennapok forgataga.
Próbálok befelé figyelni, ráhangolódni a természetre. Egyre mélyül a sötétség, egyre inkább a belélegzés szakaszát éljük. Minden, minden befelé mutat.
Készülök. Nem a menüvel, hanem a díszítéssel, az ünnepre való tiszta, őszinte ráhangolódással. Olvastam egy gyönyörű bejegyzést az adaventről. Minden vasárnap érkezik egy angyal (kár, hogy erre nem gondoltam előbb). De nem baj, majd most vasárnap. Készülnek a tiffany angyalkák karácsonyra. Megkérem a férjemet, hogy készítsen négy igazi adventi angyalt (kéket, pirosat , fehéret, lilát), és ők egyesével (vagyis most vasárnap három majd negyedik vasárnap egy) fognak megjelenni a karácsonyi asztalkán.

Azt hittem

feltaláltam valami újat, de rákerestem a neten, és már létezik. Spenótos baklavát készítettem tegnap. Alapjában véve spenótos rétest készítettem a spenótblogon található leírás szerint, de nem tekertem fel mint a rétest, hanem egy tepsziben rétegeztem, mint a baklavát.

A rétegezés után, a még nyers tésztát felvágtam (éles kész szükségeltetik,mert egyébként csak nyúzza az ember lánya), és betettem sütni. Mikor a tészta megpirult késznek nyilvánítottam, és leöntöttem az előre elkészített lével (ami a szirupot helyettesítette).

A léhez 3 dl sört felfőztem egy dl húslével. Ánizzsal, köménnyel, sóval, borssal fűszereztem.

A sörös öntet (nem is tudom mi ennek a helyes megnevezése, ez nem öntet...)
ötletét a Legjobb Sörös Recept pályázat adta. Küldtünk be pár receptet a férjemmel, és úgy látszik a lelkesedés a pályázat végével nem ért véget. Továbbra is kísérletezünk a sörrel főzéssel.

Készülődés

Vágtam Borbála-ágat. Minthogy cseresznye nincs a kertünkben, így orgonát. Remélem kivirágzik karácsonyra!


Folyamatosan készül az adventi koszorú. Koszorú alapnak egy üveg koszorút terveztem (de nem készült el), így kiloptam a tiffany tündér alól a levelet. A díszítő gyöngysorhoz csipke- és borókabogyót fűztünk fel cérnára a lányommal, valamint narancsot és mandarint tűzdeltünk meg szegfűszeggel.



Mézeskalácsot is sütöttem (életemben először). Mikulás csizmákat készítettem (ez volt a minta...van még mit fejlődnöm). Szerettem volna megfesteni pirosra a csizmát. Ételfesték nincs itthon (nem is szeretném ha lenne), így szőlőlével próbálkoztam, mint látható elég kevés sikerrel. De remekül mutatnak ezek a natúr csizmák is, nem? Nagyon jót szórakoztunk. Segítségem is volt, aki bősz erőkkel vámolta a még nyers tésztát (is).


Az adventi naptár készül. A háttéren a távolban látszik Betlehem, s istállóba már beköltöztek a tehenek. Ma egy csacsi érkezik, aztán a juhok.

Most így néz ki a karácsonyi asztalunk.

Advent

van, s szeretném, ha családilag valóban átélnénk a várakozás élményét.
Talán úgy, ahogy Pilinszky itt leírta....
" Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre."

Judit még kicsi ahhoz, hogy tudja mire várakozik, de szeretném ha érezné, hogy készül valami, hogy jön valami, ami megmelengeti a szíveket.

Az adventi koszorúnk folyamatosan készül. Mindig hozzáteszünk valami nekünk kedveset. Tobozt, gallyat, csipkebokorrózsa-vesszőt. A csipkebokorrózsa ennek a népdalnak köszönheti töretlen népszerűségét.

Amit viszont elfelejtettem az az adventi naptár. Talán, mert gyermekkoromban nekem nem volt ilyen. De azért nincs behozhatatlan előnyünk, így ma nekiállunk az adventi naptár készítésének. Azt találtam mi, hogy egy kartonlapra rajzolok, majd kivágok 24 figurát (istállót, jászolt, teheneket, bárányokat, szamarat, 3 királyokat, Józsefet, Máriát, Jézuskát, pásztorokat, angyalokat, csillagot, stb.) és minden nap felragasztunk egy figurát egy másik kartonlapra. Miközben én mesélek, és a történet akkor lesz teljes, mikorra elérkezik a karácsony. Igaz ez egy kicsit fordított adventi naptár, hisz a dolgok nem fogynak, hanem szaporodnak...és akkor lehet azt mondani, hogy folytatódjon a történet, talán lesz olyan megérkeztünk, valami beteljesedett, érzése Juditnak.