2010. február 28., vasárnap

Népzene határok nélkül

a címe a műsornak, mely a Kossuth rádióban hangzik el minden vasárnap.
A mai adás, valahogy mélyebben érintett. Az archaikus népi imádságokról volt benne szó.
Ez előhozott gyermekkori emlékeket.
Amikor vihar volt a Nenám (öreganyám nővére) leült rózsafűzért olvasni, és sokszor el kellett mondani: Jézus, Mária, Szent József könyörülj rajtunk!

Nenám 2009 nyarán

Eszembe jutot, hogy mire tanítottak, hogy mondja a pacsírta
...Felmegyek Isten országába...
Leejtettem a baltát, lemegyek érte.

Rákerestem a neten és a Magyar Elektronikus könyvtárban megtaláltam Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék c. művét illetve egy tanulmányt a Vajdasági népi imádságokról.

Beszélgetések

a kötődő nevelésről az Aktív Szülés Program keretében.
A programra Livus oldalán akadtam rá.
Mint a kreatív blogger díj bejegyzésben leírtam elkötelezett híve vagyok a kötődő nevelésnek.
Ha minden alkalomra nem is jutunk el, de amennyin csak lehet, szeretnék ott lenni.
Kötődő nevelésről szólnak a beszélgetések, így az elvvel összhangban a lányommal megyek.
A hátamra veszem és már megyünk is a buszra...

2010. február 26., péntek

Díjazott lettem!

Pontosabban a blogom.

A díjat Vikitől kaptam. Köszönöm!

A díjhoz kapcsolódó szabályok.
1.) Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2.) A logót ki kell tennem a blogra.

[dij.jpg]


3.) Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4.) Írni kell magamról 7 dolgot.
5.) Tovább kell adnom a kitüntetést 7 másik blogtársnak.
6.) Be kell linkelnem őket.
7.) Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Akkor most jöjjön 7 dolog magamról.

1.) Kedvenc számom a 7 és a 13. Ez a díj jól indul, hiszen a 7-es szám köré épül.
2.) Nagyon sokáig nem akartam gyereket. Valahogy, nem tudtam mit kezdeni, elképzelni meg még kevésbbé tudtam, hogy mit lehet kezdeni egy gyerekkel. Most, hogy van egy lányom, nem értem korábbi önmagamat. Szeretném, ha (akár több) testvére is lenne.
3.) Elkötelezett híve vagyok a kötödő nevelésnek. Mármint magunkra nézve vagyok elkötelezett. Azt hiszem, hogy egy család olyan mint egy végtelen dimenziójú libikóka. Vannak igényei az apának, az anyának, a gyerek(ek)nek. Ezt a rendszert kell úgy egyensúlyban tartani, hogy a végtelen dimenziójú libikóka valamelyik karja minig mozog. Ezt a rendszert kell úgy egyensúlyban tartani, hogy a rendszer egészének, és ezáltal a szereplőknek a lehető legjobb legyen. A mi családunkban ezt a rendszert legjobban a kötödő nevelés, ami az én olvasatomban többek közt a hordozás, együttalvás, igény szerinti szoptatás.
4.) Bár nem látszik rajtam, nagyon szeretem a hasamat. Szeretek jól és jókat enni. Talán ezért szeretem az olaszokat. Ők még a rohanó munkaértekezleteken is képesek nyugodtan, lassan és élvezettel enni és inni.
5.) Bár nem látszik rajta, mármint a kertemen (brühüm), szeretek kertészkedni. Szeretem a földet túrni, ezért előbb állok neki gyomlálni, mint kapálni.
6.) Kreatívtalan vagyok az anyag világában. Igen, magyarul: ügyetlen. Az anyag nem hallgat rám. Talán türelmem sincs hozzá annyi, mint amennyi kellene, illene. Ez sokáig, no jó, még most is. szívfájdalmam.
7.) Az anyag helyett az illatok világában próbálok meg kreatív lenni. Az első próbálkozásaim ígéretesek.

Blogrársak a kiknek a díjat küldöm:

Mostmár csak megjegyzéseket kell küldenem a díjazottaknak.

Rámtaláltak

az illóolajok. Többször összefutottunk már, de valahogy eddig mindig elmentem mellettük. Eddig. Tavaly azonban valahogy úgy alakult a csillagok állása, hogy minden arra mozdított, hogy kezdjek el mélyebben foglalkozni az illóolajokkal.
Így beíratkoztam a PanArom iskolába aromaterapeuta képzésre. Az iskoláról, a hozzáállásról, emberségről, szaktudásról, hangulatról, mindenről amit az iskola képvisel, mély elismeréssel tudok beszélni.
Szakmai oldalról egy példa:
A mostani (légúti megbetegedések) képzésen öt kémiai típusú kakukkfüvet tanultunk. Mindegyik kaukkfű másban erős. Számomra ez hatalmas minőségi különbség.

Az iskola vezetője Feller Adrienne március elsején Immunerősítés gyermekeknek címmel ingyenes előadást tart az érdeklődőknek.

Ismét babahordozó klubban

voltunk. A téma a különböző hordozóeszközök voltak.
Én, maradok kendős. Mostmár el tudom fogadni, meg tudom érteni, hogy másnak, más típusú hordozóeszközök felelnek meg, számukra az adja azt az életérzést, amit keresnek.
Nekem a kendő biztosítja ezt. Viszont...hordozóeszköz nélkül nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet a mindennapokat megoldani, a baba-mama kényelmére.
A húgomnak erre az volt a válasza, hogy más meg babakocsi nélkül tartja ezt elképzelhetetlennek.
Szeretek hordozni, és szeretem a napi tevékenységeket a lányommal a hátamon végezni. Lehet így főzni, mosni, kertészkedni, sétálni, túrázni, bevásárolni, takarítani, vasalni...
Tényleg, mikor még pici volt, és elől hordoztam... a vasalást nagyon szerettük. Olyan jól el lehet ringatózni, a vasaló húzogatása közben!

Mostmár nagy. Kéredzkedik fel, s le. Mikor mi az igénye.
Mostmár nagy. Nem lehet szoros kendővel, térdről felvenni.
Mostmár ÖNÁLLÓ GYEREK felvételénél együttműködő.

Egyébként márciusban is lesz klubb. Témája az alvás, elalvás, altatás...és a hordozás.

2010. február 23., kedd

Terigetni

is segít már.






Kreatívtalan

vagyok, de mondhatnám magyarul: ügyetlen. Az anyag nem az én világom. Nem nagyon hallgat rám. Talán a legemlékezetesebb ilyen történet, mikor elmentünk kosarat fonni. Mindenkinek akkor volt először vessző a kezében. Nos, mindenkinek sikerült ilyen-olyan kosarat fonni. Nekem viszont sikerült valami XXII. századi absztrakt formát.
Ez nagyon sokáig bántott, mert szerettem volna én is valami szépet varrni, valami szépet készíteni. Olyan gyönyörű dolgok születnek az anyagból (textil, agyag, kő, üveg, fa...)!
Sokáig kerestem kivel lehetnék én jóban. Ki az, akinek a szavát értem, aki szól hozzám, akit formálni tudok. Így keveredtem el lassan az illatok világába. Messze nem vagyok orr, mint Zólyomi Zsolt, nem foglalkozok parfümökkel. Ami az illatok terén megfogott, azok az illóolajok. Az illatuk, a testi-lelki hatásuk, a titkuk. Mert minden olaj megnyit egy-egy ajtót bennem, minden olajnak megvan a maga titka, megvan a maga üzenete...és ezeket az üzeneteket hallom én meg elég jól.

2010. február 20., szombat

Hamvazószerdán elkezdődött

a 40 napos böjti időszak, mely alatt a keresztények, a húsételek mellőzésével készültek fel lelkileg a húsvét megünneplésére. Böjt alól felmentést kaptak a szoptatós és várandós anyák, a nehéz fizikai munkát végzők, idősek, betegek illetve a gyermekek.
A tavaszi böjt egyébként nem csak a keresztényeknél volt jellemző. A böjtről és annak hatásairól bővebben itt.

Ilyen színűre festve

nyílászárót, azt hiszem Petrik Adrien, Asszony és háza c. könyvében láttam először és nagyon megszerettem. A magam részéről, azt hiszem bátortalan
lennék ilyenre festeni az ajtót, ablakot, de mégis olyan izgalmas erről gondolkodni.


A képek kisfalumban készültek.

Szeretnék majd egyszer egy osztott ablakot. Mondjuk ezt, szívesen elfogadnám.

A forrás az internet
(régen töltöttem le a képet, már nem tudom honnan)

Éliás, Tóbiás

egy tál dödölle.
Sokszor énekeltem gyermekként, de mikor kérdeztem mi is az a dödölle, csak azt a választ kaptam, hogy egy étel. A dödölle egy misztikummá nőtte ki magát gyermeki fejemben. Egy étel, melynek vagy senki sem tudja a receptjét, vagy nagyon különleges hozzávalók kellenek hozzá. Mint egy varázsitalhoz.

Az interneten kerestem krumplifasírt receptet, és akadtam rá erre az oldalra.
El is készítettem azt a különleges, titkos receptű dödöllét.

2010. február 18., csütörtök

Kiderülnek itt

a turpisságok! Sokkal többen olvassák a blogomat, mint ahányan bejelentkeznek, vagy írnak. Ennek nagyon örülök. Köszöntök mindenkit, aki itt jár.
Egyik ilyen láthatatlan vendégem kérdezett rá a rizsfánk receptjére.
A receptet a Hagyományos és mai magyar konyha magazin 2008 februári számában találtam.

Egy adag (én 2 dcl rizsből készítettem) sűrű, formázható tejberizst főzünk. Amikor kihűlt apróra vágott aszalt gyümölccsel (én pálinkába áztatott mazsolát, sárgabarackot, aszalt szilvát tettem bele), durvára vágott dióval, mandulával (ez nálam kimaradt) egy kevés liszttel (3 evőkanál) és 2 tojás sárgájával jól összekeverjük, majd beleforgatjuk a tojások keményre vert habját. Olajba mártott evőkanállal forró olajba szaggatjuk és szép pirosra sütjük. Fahéjas porcukorral szórtam meg.
Nekünk ízlett.

Igazi gourmand

a lányom.
Hétfőn, kedden aromaterápia tanfolyamon voltam. Erről majd később.
Apa és lánya vigyáztak egymásra itthon, ...és főztek. Mégpedig mézes-mustár csirkeszárnyakat.
A fűszerezésért a lányom volt felelős. Amire rámutatott a fűszerespolcról, az került az ételbe.
A recept a következő.
Egy kocka vajat felolvasztottak, megpároltak rajta egy nagy fej, kockára vágott vöröshagymát. A párolt hagymára került 1 kg csirkeszárny (combjával). Ekkor apa felkötötte a lányt a csípőjére kendőben, mert így a lány pontosan rálát és eléri a fűszerespolcot.
Sózták, borsozták a csirkeszárnyakat. Apa megkérdezte a lányt, hogy milyen fűszereket használjanak. A lány rámutatott a curryra, kurkumára, bazsalikomra. Rámutatott tavábbá a fahéjra és a borókabogyóra, de közös megegyezéssel kihagyták. Majd megint a borsra (tettek bele), és megint a sóra (tettek bele). Így elsózták az ételt. Egyszer sózták el, de akkor nagyon. Ekkor felöntötték vízzel. Amikor elkezdett forrni az étel, a lányom a fahéjra mutatott, de azt közös megegyezéssel elvetették, helyette tettek bele gyömbért.
Amíg a csirkeszárnyak főttek, összeállították a mártást. Fogtak egy nagy pohár tejfölt. Tettek bele 4 evőkanál mézet, 4 evőkanál mustárt, kevés sót és 1 teáskanál borsot .Kevertek bele bazsalikomot. Összekeverték. Kóstolták , és sótalannak ítélték. Tettek bele sót, így sós lett. Tettek bele 2 teáskanál cukrot, és 1 evőkanál mustárt. Ezt összekeverték, és hagyták "érni". Amikor a csirkecomb megfőtt, kimértek 1 nagy tejfölös pohár rizst. Leöntötték a kész csirkecombokról a levet és ebbe megfőzték a rizst. Visszatették a csirkecombokat, átpirították. Ráöntötték a mártást és összeforralták.

Megjegyzéseim:
Nagyon finom lett.
Nem lett sós.
A lány kétszer is rámutatott a fahéjra. Lehet érdemes lett volna mégis tenni bele.

A férjemnek felolvastam a beírást. Az Ő megjegyzése.
Nem hiányzott belőle a fahéj!



2010. február 14., vasárnap

Gombóc Artúr

is így valahogy kezdte, hogy mennyire szereti a csokoládét.

Mi úgy folytatjuk, hogy...

a szalagos fánkot
a kanalas fánkot
a túrós fánkot
a rizses fánkot (nincs kép, mert elfogyott)

a csőröge fánkot (nincs kép, mert holnap készítek)

és minden olynan fánkot, amit csak készítenek a világon.





Most látom micsoda fánkfesztiválról maradtunk le!

Hahó

...ha hó esik, akkora, mint nálunk két hete, akkor
nem tudunk bálba menni

DE lehet
hóembert építeni, amit másnapra ismét ellep a hó;



vagy olyat, ami a mi titkunk, hogy van;


havat hányni, anélkül, hogy az ember havat evett volna előtte;

vagy észrevenni olyan dolgokat, amit eddig nem láttott;


vagy lehet szánkózni is, át a falun, brummogva bíztatni apát, hogy gyorsabban, gyorsabban, közben kiabálni, hogy Hó, hahó, repül a szánkó! (erről nincs képem, mert én is a szánkón ültem...)

Új játékot

találtam ki. Játszok a konyhában, kreatívat. A mostani játékom alapja a gabona.
A legújabb kreálmányom.

Felesborsót leáztattam előző este. Olajon hagymát pirítottam, rátettem a felesborsót, átpároltam. Felőntöttem paradicsomlével és egy kevés vízzel. Szinte készre főztem a bosót, majd tettem bele rozspelyhet (a rozspehelynek nem kell több, mint 5-10 perc). Pár perccel azelőtt, hogy kikapcsoltam volna, törtem bele fokhagymát. Sóval, kakukkfűvel és köménnyel fűszereztem.

Még engem is meglepett a sikere!

2010. február 11., csütörtök

Mostanában rákaptam

a gabonakonyhára. Csak úgy módjával, nézzük meg ezt is micsoda. Így köleses levest készítettem a minap.


Napraforgómagot pirítottam abban a fazékban amiben a levest terveztem készíteni.
Amikor megpirult, kiszedtem egy tányérba. A fazékba olajat öltöttem: Pároltam rajta hagymát, majd hozzáadtam répát, karfiolt és egy kevés szeletelt káposztát (ezek a zöldségek voltak itthon). Szinte teljesen készre pároltam, majd felöntöttem vízzel és öntöttem bele egy kisebb bögre kölest. Mikor a köles is megfőtt, törtem bele 3 gerezd fokhagymát. Pár percig forraltam. Sóval, bazsalikommal, majorannával és koriandermaggal fűszereztem. A végén hozzáöntöttem a pirított napraforgómagot.

2010. február 7., vasárnap

Jégbontó

havának is nevezik februárt a székely-magyar hagyomány szerint.
A népszokásokról bőséggel találunk információt a neten (1., 2.)
Számomra mégis az a meglepő, hogy mennyire készültek már a tavaszra az emberek. Mennyire tudták, látták- a még fél méteres hóban is-hogy, a tél a végét járja.
Február 10-én a gazdák kiválasztották és levágták a gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén felhasznál oltóágat. A hónap országos szinten (is) rengeteg farsangi és egyéb programot kínál.
Ebben a hónapban van Mohácson a Busójárás, Kaposváron a Dorottya napok, Gyulán a Reneszánsz Karnevál, Szegeden a Téltemetés illetve a Fény ünnepe Rábapatonán.

Sajnos az idén egyikre sem jutunk el, sőt még a Gödöllői farsangról is lamaradtunk. Marad tehát a FARSANGI FÁNK!

Valamelyik

éjszaka meglestek benünket.
Így aludtunk...


2010. február 5., péntek

Mert még nem ettél jót!

- szokta mondani az egyik ismerősöm, ha valaki valamilyen ételre vagy alapanyagra azt mondja, hogy nem szereti.
Nos, valahogy így jártam én a sárgarépa főzelékkel.
Szerencsére otthon nem igen főztek ilyet. Az óvodában kaptunk párszor, de...nem nyerte el a tetszésem. Édes volt és mégis íztelen, meg olyan, mint amit már egyszer megettek.
Aztán, egyszer ettem jót, és azóta szeretem és így készítem a sárgarépa főzeléket.

A répát megpucolom, vékony karikákra vágom. Egy kevés olajon (ha nem feledem karamelizálok egy fél evőkanál cukrot), megpárolom a répakarikákat. Közben megsózom, hogy a répa maga engedjen levet. Mikor szinte teljesen megpárolódtak a répaszeletek, felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Tejfölös habarást készítek, melybe fűszerként szerecsendiót teszek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én már ettem jó répafőzeléket, de a férjem még nem.

Egyedül

enni vagány, de cseppet sem egyszerű feladat.